Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből

után fizessék, mégpedig a kincstári só szállításával. A privilegizált hajózási társaságnak kötelezettséget kellett vállalnia, hogy a kamatot késedelem nélkül és készpénzben fizeti. Magának a kölcsönnek a folyósítását illetően — bár elfogadták a kérelmet, hogy az összeget három részletben és három év alatt fizetik ki — ugyancsak voltak bizonyos megszigorítások, hogy a társaság kötelezettségeit szigorúbban és határozottabban szabhassák meg. A szerződés félreérthetetlenül leszögezte, hogy a kincstár minél jobb biztosítékot kíván, s ezért a kifizetésre csak akkor kerül sor, ha megbizonyosodik, hogy a folyó beruházási munkálatok »jóval nagyobb összegbe« kerültek, mint a hitellel jóváhagyott összeg. Az eljárást is meghatározták, ahogyan ezt megállapítják, és ilyen értelemben a bácskai kamarai adminisztráció megbízatást kapott, hogy figyelemmel kísérje a munkálatokat és becsülje fel, körülbelül mennyi költséggel járt az anyagbeszerzés, az ásatási munkálatok, a zsilipek és hidak építése, s a magyar kamara ennek alapján fizeti ki a hitel részleteit, mégpedig csak azt követően, hogy a társaság körülbelül kétszer annyit adott ki.

A kincstár azonban ezzel még nem érte be. Kiegészítő garanciákat is követelt a részvényesektől. Milyen szavatosságról volt szó?

A kamara szakemberei és felelős tisztségviselői nyilván kétségbe vonták, hogy a tervezők kalkulációja eléggé megbízható-e, s ezért az adminisztráció biztosítani akarta magát arra az esetre, ha a Kiss fivérek részéről előirányzott összeg nem lesz elegendő a csatorna építésére. Mert ha megtörténne, hogy az egymillió forintos összeg felhasználása után, amennyit a tervezetben előirányoztak, a részvényesek félbehagyják a csatornaépítést, akkor az derülne ki, hogy a kamara haszontalan dologra kölcsönzött 200 000 forintot. E veszély elhárítására a Kiss fivérek a társaság nevében kötelezettséget vállaltak, hogy a részvényesek mindenképpen előteremtik a csatorna teljes befejezéséhez szükséges összeget, bármennyivel is haladná meg ez a summa a kalkulációt. A szerződésben azt is lefektették, hogy a hitel visszafizetését a csatorna elkészülte után tíz évvel kezdik el, és tizenöt évi részletben térítik meg, ami 13 233 forint 20 krajcárt tesz ki évente, hozzáadva az évi 8000 forintos kamatot.

Mint tudjuk, az aláírás előtt a szerződést eljuttatták az udvari számvevőségi kamarába. Jóllehet nincsenek adataink arról, hogy a kamara milyen álláspontra helyezkedett, igen valószínűnek tűnik az a feltevés, hogy éppen ez a hatodik szakasz e testület sugallatára jött létre. Tekintettel a vállalkozás méreteire és összetettségére, a hatóságok óvatossága nagyon is indokolt volt.

A szerződés ötödik szakasza megerősítette azt a kérelmet, hogy az építőknek meghatározott mennyiségű faanyagot biztosí141