Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
A szerződés ötödik és hatodik fejezetére később térünk ki, mert tartalmukkal megbontják az eddigi tárgyaltak logikus sorrendjét. A szerződés hetedik szakasza minden hajó számára teljes hajózási szabadságot szavatol a csatornán, azzal a feltétellel, hogy a társaságnak mérsékelt, mázsánkénti és mérföldenként egy krajcár szállítási és biztosítási illetéket fizetnek.14 Hogy elszámoláskor ne legyen félreértés és vita, ebben a szakaszban leszögezték, hogy a csatorna hosszúsága 13 és fél mérföld. Nyilvánvalóan azt feltételezték, hogy az építés során a tervezett hosszúság megnövekedhet vagy csökkenhet mind a terepi viszonyok, mind a pontatlan felvételezés, földmérés vagy térkép- készítés miatt — ami különben meg is történt.15 Azt is részletesen megszabták, hogy egy mérő búza vagy rozs súlyát háromnegyed sztrák mázsánként [42 kg), a zabét és az árpáét fél mázsánként (28 kg)16 számítják. A privilegizált hajózási társaságnak e díjszabás mellett kellett a hajók vontatását szavatolnia a csatornán, saját lovaival, biztosítani az árut, a hajókat pedig visszavontatni a kiinduló kikötőbe. Magasabb szállítási díjat irányoztak elő a társaság tulajdonában levő hajók számára. A csatorna egész hosszán egy mázsa szállítási díja 9 krajcár volt, egy mérő búza vagy rozs 7, egy mérő zab vagy árpa 5 krajcár volt. A hajózási társaság ebben az esetben köteles volt rendelkezésre bocsátani saját hajóit és lovait. Egyben megtiltották a társaságnak, hogy az állami szervek beleegyezése nélkül önkényesen növelje a szerződésben megszabott díjakat. A Kiss fivérek azzal a kérelemmel álltak elő, hogy a vízi járműveket, a szállítmányt és a személyeket a csatornán való utazás alatt mentsék fel a helyi vámok és illetékek, a vízdíj és a hídpénz fizetése alól, amit feudális jogaikra és kiváltságaikra hivatkozva a vidéki, a vármegyei és a községi szervek vethetnek ki. A magyar kamara a szerződés nyolcadik szakaszában teljes egészében elfogadta ezt az elvi és gyakorlati jelentőségű követelést. A tizedik szakasz lényegében a Kiss fivéreknek azt a kérését tartalmazta, hogy a csatorna övezetében legyen tilos minden14. A szerződésben nem véletlenei lalkalmazták a »mérsékelt« kifejezést. Az előző fejezetből kitűnik; hogy a Kiss fivérek fél krajcár illetéket kértek mérföldenként és tonnánként, de nem említették a szállított áru biztosítását. Az illetékemelkedés azzal magyarázható, hogy a megemelt szállítási díj a biztosítási költségeket is tartalmazta. A kereskedelem fejlettségi szintjét jelzi a biztosítás bevezetése. 15. Lásd; XII. fejezet, 16. 1 pozsonyi mérő = 93,7461 I; 1 bécsi mázsa = 56 kg; 1 német mázsa = 50 kg. 139
