Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből

A 3. táblázatban feltüntetett díjszabás kizárólag a szállításra vonatkozott. A ki- és berakodás költségeit külön fizették; ennek díját nem tüntették fel a szerződésben. Feltételezhető, hogy a privilegizált hajózási társaságnak is annyit fizettek e szolgáltatásért, mint a többi szállítmányozónak. A továbbiakban félreérthetetlenül megszabták, hogy annyi szóródást ismernek el nekik, mint a többi szállítmányozónak, de azt is előírták, hogy a társaság, akárcsak a többi magánszállítmányozó, teljes felelősséget vállal a szállított áruért, azaz hajótörés vagy lopás esetén megtéríti a kárt.

A kincstár tehát a privilegizált hajózási társaságnak engedte át egy létfontosságú élelmicikk meghatározott mennyiségének kizárólagos vízi szállítási jogát, mégpedig a meghatározott kikötőig és előre megszabott áron. A Kiss fivérek könnyűszerrel kiszámították, hogy a szerződés e szakaszával mekkora nyereséget szavatolnak nekik automatikusan, azzal a feltétellel, hogy a csatornaépítés kalkulációs összege pontosnak bizonyul. A szavatolt mennyiségek mellett növekedést is előirányoztak. Az esetleges növekedést ugyancsak fel lehetett becsülni a fontosabb sótárolók könyvelési adatai alapján. A lakosság számának gyarapodásával a mennyiség csak növekedhetett.

A kincstár és a haderő más termékek szállításában is érdekelt volt. Ilyen szempontból a társaság kapott bizonyos kedvezményeket, de nem monopóliumot. A szerződés negyedik szakaszában ugyanis elfogadják a társaság kérését és részben még ki is egészítik, hogy szavatoljanak neki elsőbbséget minden olyan árucikk szállításában, amelyet a kincstár vagy a haderő vízi úton szállít, mégpedig a szerződés aláírásakor érvényes díjszabás szerint, és azzal a feltétellel, hogy a díjszabás a privilégium tartama alatt nem növelhető. Az állam azonban mégis fenntartotta magának a jogot, hogy szállítmányait más víziúta- kon is elküldheti, és átengedheti a szállítást más hajótulajdonosoknak, ha társaság nem hajlandó olyan áron szállítani, amilyent emezek ajánlanak. A kedvezmény azonban még e megszorítás ellenére is igen jelentős volt. Az elsőbbségi jogot csak azzal az érthető korlátozással ismerték el a társaságnak, hogy a szállítással csak akkor bízzák meg, ha képes lesz ezt késedelem és halogatás nélkül elvégezni olyan határidővel, amilyet más hajótulajdonosok ajánlanak fel.

A szerződés negyedik szakaszában az is olvasható, hogy a 25 évre szóló kedvezmény lejárta után a társaságot csak olyan díjszabás mellett bízzák meg só vagy más áru szállításával, amilyet a többi hajótulajdonos kínál.

138