Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)
IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből
Cajetan udvari tanácsos, a krizevói vármegye főispánja, a kamarának ez ügyben illetékes referense írta alá, rajtuk kívül pedig Joseph Klauss, a kamarai számvevőség elnöke és Anton Orlandic, a kamara titkára. Csakúgy, mint a többi udvari testület, a magyar kamara is előzőleg plenáris ülésén foglalkozott az üggyel, és meghozta a szükséges határozatokat.11 A szerződést továbbá aláírta Kiss József és Gábor is, de nem mint a privilegizált hajózási társaság meghatározott képviselői, hanem a maguk nevében. Jóllehet a szerződés több helyen említi a részvénytársaság jogait és kötelezettségeit, de nem mondja ki kereken, hogy a Kiss fivéreket feljogosítják egy ilyen társaság megalakítására, bár ez világosan és logikusan következik az egész szerződésből. Tehát a szerződés aláírásakor a privilegizált hajózási társaság jogilag még nem létezett. A tervezőket tulajdonképpen felhatalmazták, hogy egy később létesítendő magán-részvénytársaság jogainak és kötelezettségeinek a letéteményesei legyenek. Mit tartalmazott az 1793. március 27-i szerződés?12 Első szakasza az ún. területi jogokra vonatkozott, ami természetes is, hiszen a csatorna javarészt olyan területen épült volna, amelyen a gazdálkodás kizárólag a kamarának és helyi szerveinek törvényesen szavatolt kiváltsága volt. A szerződésben félreérthetetlenül leszögezték, hogy minden területi jog továbbra is a kamarát illeti meg, és hogy a vállalkozóknak nem engedélyezték kocsmák, mészárszékek megnyitását vagy malmok építését a helyi kamarai szervek beleegyezése nélkül. Ezzel szemben engedélyt kapnak, hogy viszonylag alacsony, évi 50 forintos díj ellenében szeszes italt árusíthatnak az építőhelyeken, kizárólag saját munkásaik számára, de nem a szomszédos falvak lakosai számára. A csatornának azon a szakaszán, amely terület a zombori község tulajdona, mindezeket a kérdéseket a vele kötendő külön szerződéssel szabályozzák. A részvénytársaság évi 50 forint térítmény ellenében jogot kapott, hogy a 25 évre szóló privilégium és a koncesszió idején halásszon, de kizárólag a csatornában, éspedig a kamarához tartozó szakaszon, a többi szakaszon folytatandó halászat kérdésében meg kell egyezniük az adott terület tulajdonosaival. 11. Az említetteken kívül 1793-ban tagja volt a magyar kamarának: Orczy L. báró, alelnök, Hadik és Szapáry gróf, továbbá Terstyánszky, Stettner, Schönstein, Takács, Veissinger, Bükkösy, Cseh, Keöfejö és Gyürki. A nevekből ítélve a tisztségviselők többsége magyar nemzetiségű volt, a többiek pedig osztrákok. C. U. 33. füzet, Nr 732., 1793. V./50. szám, 84. föl. 12. C. U„ füzet, Nr 732., 1793. V./50. szám, 78—83. föl. 136
