Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből

lenne, ha egy, a kincstár és a publikum számára egyaránt hasznos mű kezdeményezőjét megbüntetnék” azáltal, hogy fizetéséből napi 36 krajcárt levonnak. A napidíjas fizetését a kamarai kasszából kell folyósítani.4 Az uralkodó magáévá tette Kempelen álláspontját- és erről tájékoztatta a magyar kamarát.5 Ezáltal Kiss illetékességét és járandóságát a neki megfelelő módon oldották meg. A jelekből ítélve nagyobb támogatást élvezett Bécsben, mint Budán, a magyar kamara székhelyén, és Zomborban, a bácskai kamarai adminisztráció székhelyén.

2. SZERZŐDÉS A KINCSTÁR ÉS A TERVEZŐK KÖZÖTT

Miután Budáról megérkezett a kedvező válasz, 1792 októberében megkezdődött a bécsi legfelsőbb hatalmi szervek nézeteinek az egyeztetése.6 Az udvari számvevőség (Hofrechen- kammer) azonban késlekedett, s ezért a magyar udvari kancellária 1792 december végén megsürgette válaszát.7 A választ azonban 1793 januárjában sem kapták meg.8 Emiatt egészen márciusig elhúzódott az aláírás.

A kamarai igazgatóság csak március 25-én juttatta vissza a magyar kamarának az előzetes szerződés szövegét végleges megszerkesztésre és aláírásra.9 A magyar kamara és a Kiss fivérek közötti szerződést meglepően gyorsan, már március 27-én aláírták, amiből arra következtethetünk, hogy a tervezők, a döntésre várva, megegyeztek a budai kamarai szervekkel a vitás kérdésekben. Az aláírás után sem hárították el azonban az ösz- szes adminisztratív és formai-jogi jellegű akadályt, és nem is teremtették meg a feltételeket a csatorna ásásának megkezdéséhez. Pedig ez a Kiss fivéreknek sürgős volt, abból a nyomós okból kifolyólag, hogy az építés általuk beterjesztett határideje mindössze három év volt. Hogy maga is meggyorsítsa az ügyet, Kempelen Farkas 1793. április 16-án levélben fordult a magyar udvari kancelláriához, mondván: ,,Mivel már kedvezőre fordult az idő, a Kiss fivérek hőn óhajtják a lehető legjobban kihasználni az időjárási feltételeket, hogy minél előbb hozzálássanak ennek az általánosan hasznos műnek a kivitelezéséhez.”10

Az 1793. március 27-i keltezésű szerződést a magyar kamara nevében Széchényi Sándor, a kamara elnöke és Batthyány

4. Ugyanott, 33—35. föl.

5. Ugyanott, 36. föl., 1793. febr. 22.

6. C. U„ 33. füzet, Nr 708.,1793. I./44. szám, 8. föl.

7. Ugyanott, 6. föl. Az átiratot Pálffy Károly gróf, a magyar udvari kancellária elnöke írta alá.

8. C. U„ 33. füzet, Nr 732., 1793. I./44. szám, 5 + 10. föl.

9. C. U., 33. füzet, Nr 732., Akt. 1793. V./50. szám, 76. föl.

10. C. U., 33. füzet, Nr 732., 1793 V./50. szám, 76. föl.

135