Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

IV. fejezet. A Duna–Tisza-csatorna építése a magán-részvénytársaság eszközeiből

kamarai mérnöki státusának kérdését, tekintettel arra a tényre, hogy hamarosan átveszi egy magán-részvénytársaság munkála­tainak irányítását. Kissnek a csatornaépítés alatti helyettesítése kérdését — ez a munka több évre lekötötte — a zombori kamarai adminiszt­ráció vetette fel 1793 januárjában, a magyar kamarához intézett ügyiratában.2 A Széchényi Sándor grófnak, a kamara elnökének vezetésével 1793. január 10-én megtartott ülésen elfogadták a zombori kamarai adminisztráció javaslatát, hogy Kiss távolléte alatt feladatait bízzák a bácskai építészeti felügyelőre, hogy ren­des szolgálata mellett végezze őket. Mivel, két szolgálatot látva el, túl lesz terhelve, a zombori kamarai adminisztráció azt is indítványozta, s a kamara ezt el is fogadta, hogy az építészeti felügyelő mellé kisegítőként osszanak be egy személyt, aki na­pidíjas írnokként, a szabályzat szerint 36 krajcár napidíjat kap, ami levonandó Kiss járandóságából. A hatályos előírások szerint a magyar kamarának ezt a döntését végleges elfogadás végett magához az uralkodóhoz kellett felterjeszteni. A magyar kamara javaslatát, még mielőtt elküldték volna az uralkodóhoz, kiegészítették annak az intézménynek a véle­ményével, amely II. Ferenc uralkodása alatt az udvari kamara teendőit látta el, de új elnevezéssel: Directorio in Cameralibus et Publico Politicis. 1793-ban Leopold Kollowrath gróf volt az elnöke, a befolyásos Kempelen Farkas pedig a tagja, aki jóin­dulatúan támogatta Kiss József projektumát. Őt bízták meg, hogy készítse elő az uralkodói döntés tervezetét. Amint az Kempelen referátumából kitűnik, Kiss József sze­mélyesen is kérte, hogy oldják meg státusát a csatonaépítés idejére, értesülve minden bizonnyal a zombori kamarai admi­nisztráció kérelméről.3 A magyar kamarához és a bácskai kama­rai adminisztrációhoz hasonlóan Kiss is azt kérte, hogy ment­sék fel szolgálata alól, de csak részben. Fielyes lenne, ha meg­hagynák számára az azon legfontosabb munkák feletti legfőbb ellenőrzést, amelyeket addig is intézett, mivel ez — vélekedett — nem fogja hátrányosan befolyásolni az új csatorna építésével kapcsolatos teendőit. Az igazgatóság Kempelen Farkas sugallatára támogatta Kiss kérelmét, mind az uralkodónál, mind a magyar kamaránál, és elfogadta azt a javaslatot, hogy alkalmazzanak egy napidíjast, jóllehet méltánytalannak tartotta, hogy ennek napidíját Kiss já­randóságából vonják le, mert „sem jogos, sem becsületes nem 2. C. U„ 33. füzet, r. Nr 732., 1793. I1./217. szám, 28—32. föl. 3. Ugyanott, 29—31. föl. 134

Next

/
Thumbnails
Contents