Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek

torna építési költségeinek teljes összegét kifizetni a társaságnak. Schwitzen ezt ellenezte, állítva, hogy ha ezt a javaslatot elfogadnák, »az állam 25 év múltán ugyanannyit fizetne, mintha 25 évvel korábban maga építette olna a csatornát, ráadásul kicsúszik kezei közül a társaság 25 évi keresete is«. Javasolta, hogy tartson ülést az udvari kamara, a magyar kamara, a kamarai és udvari főszámvevőség és a tervezők, és határozzák meg az összeget, amelyet 25 év múltán a társaságnak és a Kiss fivéreknek fizetne az állam. Itt 8 százalékos kamattal kell számolni a részvényesek számára, a Kiss fivéreknek pedig ugyanakkora térítményt biztosítani, mint amennyit a társaságtól kapnának.

Schwitzen igyekezett kiharcolni, hogy a tervezők méltányos erkölcsi és anyagi jutalomban részesüljenek. A Kiss fivérekkel ellentétben — akik felterjesztésük 12. pontjában elég határozatlanul említették meg, hogy milyen jutalmat remélnek fáradozásukért és költségeikért a csatorna tervezetének kidolgozásán —, Schwitzen követelte, hogy azonnal állapítsák meg a jutalom ösz- szegét, amelyet a csatorna befejezésekor kapnának me. Schwitzen javasolta, hogy erkölcsi elismerésként a Kiss fivéreket tüntessék ki a Szent István Érdemrenddel, a legmagasabb magyar kitüntetéssel és a csatorna két végső zsilipjénél nyilvános ünnepség keretében állítsanak fel kődomborművet, amely a tervezőket ábrázolná. Az anyagi jutalom összegének meghatározásakor, ameny- nyiben az állam építené a csatornát, két dolgot kell szem előtt tartani: az államkincstár évi hasznát a csatornából és a megtakarítást, amelyet a csatorna építésekor a Kiss fivérek jó gazdálkodással és a munkálatok lelkiiseretes ellenőrzésével érnének el. Az építésen elért megtakarításnak a 10 százaléka illetné meg a tervezőket, vélekedett Schwitzen. Javasolta ezenkívül, hogy a csatorna építőit és utódaikat »örök időkre« szóló évi jutalom illesse, amelynek összege ugyanakkora kell hogy legyen, mintha részvénytársaság végezné az építkezést. így például a jövendő társaság korábbi elszámolása szerint kiszámították, hogy a tervezők évi jövedelme 3000 forint, egy hajórakomány szállítási díja pedig 300 forint, tehát a tervezőknek és utódaiknak 10 hajórakomány ingyenes szállítását kell biztosítani évente, azzal, hogy ezt a jogot másra is átruházhatják.

Javasolva, hogy a Kiss fivérek jutalmát potnosan és előre határozzák meg, Schwitzen először is számolt azzal, hogy a tervezők nem tudják megvalósítani meghatározatlan ígéretüket, s úgy vélte, hogy az effajta jutalom lendületet adhat mindazoknak, akik »erőt éreznek magukban . . . hogy hasonló hasznos javaslatukkal kiérdemeljenek az államtól hasonló jutalmakat«. Azonnal el kell mondani, hogy Schwitzen bőkezű javaslatát az osztrák közigazgatás vezető szervei nem fogadták el. Mi több, egészen másképp történt minden, mint ahogyan Schwitzen elképzelte.

121