Petrović, Nikola: Hajózás és gazdálkodás a Közép-Duna-Medencében a merkantilizmus korában (Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, Novi Sad - Történelmi Intézet, Beograd, 1982)

III. fejezet. A csatorna építése körüli elvi ellentétek

A Kiss fivérek javaslata így viszonylag könnyen túljutott az első akadályon, de végső elfogadása előtt bonyolult eljáráson kellett átesnie, ezért a végső határozatot csak 1792 második felében hozták meg. Ami a terv kivitelezhetőségét és gazdasági célszerűségét illeti, nem váltott ki különösebb kételyeket. Ezzel szemben a privilégiumok kérdése a magyar nagybirtokos főnemesség jogait érintette, így véleményt kellett kérni a magyar kamarától és a helytartótanácstól, az állami szervektől, amelyekben ez az osztály képviseltette magát. Tudniillik a bácskai kincstári birtokok, amelyek 1744-ig az udvari kamara közvetlen fennhatósága alá tartoztak, a magyar korona, vagyis szervének, a magyar kamarának az irányítása alá kerültek.3

Külön figyelmet érdemel Kempelen előadó személye, aki azonnal megértette a terv jelentőségét, melegen ajánlotta, majd fiával együtt a privilegizált hajózási társaság egyik legnagyobb részvényese lett, és a változó körülmények között minden erejével arra törekedett, hogy a csatorna építése befejeződjön.

Kempelen Farkas (1734—1804] nemcsak az osztrák közigazgatás magas rangú tisztségviselője volt, hanem tehetséges és ismert matematikus, fizikus és feltaláló is, akinek híre ment a birodalom határain túl is. A XVIII. század második felében különböző felelősségteljes tisztségeket töltött be az osztrák és a magyar közigazgatásban, Abban, hogy támogatta a Duna—Ti- sza-csatorna építését és megértette a jelentkező problémákat és nehézségeket, része van annak a körülménynek is, hogy egy ideig a magyar kamara vezető tisztségviselője volt, amikor ez az intézmény 1748 és 1765 között Grassalkovich gróf elnöklete alatt a bácskai kincstári birtokok ügyeit intézte, és az 1744. évi 24 000 forintról 1761-ben 150 000 forintra növelte azok jövedelmét, vitathatatlanul a gabona és jószág ára kedvező alakulásának köszönhetően a hétéves háború ideje alatt. Ezenkívül a budai királyi palota építését irányította, majd a sókereskedelmet Magyar- országon. Ez utóbbi tisztségében alkalma adódott megismerkedni a Közép-Duna-medence problémáival és nehézségeivel, a közlekedés elmaradottságának okaival, így azonnak megértette, hogy mekkora hasznot jelentene az új csatona. Kempelen volt a bécsi Schönbrunn császári palota szökőkútjainak és állítólag a Duna— —Tisza-csatorna építésében sikerrel alkalmazott gőzbaggereknek a tervezője. Feltalálója volt ezenkívül az úgynevezett beszélőgépnek, amely — állítják — néhány szótagot tudott mondani. (Sprachmaschine] és a híres sakkgépnek (Schachmascine], a tö3. U. C. r. Nr 731., 33. füzet, 1791. XII./271. iratszám, 20—21. föl.

110