Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
hanem többé-kevésbé mélyen tagolt, és ilyenkor célszerű aktív zówáról beszélni. Még bonyolultabb a helyzet erdőnél, ahol az egyes növényszintek mind rendelkeznek az ún. aktív felszínnel, legalul pedig a talajfelszín helyezkedik el, s ez is részt vesz a sugárzás- és höforgalomban. A sugárzásvisszaverődés alakulása jól követhető albedométerrel végzett mérésekkel, így többek között megállapítható, hogy az állomány összezáródása nyomán növekszik a reflexióban az erősen visszaverődő infravörös sugárzás részaránya. A növényállomány sugárzásvisszaverő képessége függ az állományban fellépő változásoktól. így a fehér virágzat és a sárguló levélzet reflexiója a korábbi zöld állapotnál számottevően nagyobb. Állandóan változást eredményez a visszaverődésben a nappálya napi és évi szüntelen módosulása is, minthogy az árnyékkal borított felületek részaránya időről időre változik. Eszerint az állomány-albedó napi és évi menetéről beszélhetünk. Az árnyékolás különösen a növénysoroknál jelentős és szembetűnő. Az albedó ugrásszerű megnövekedését eredményezi a szántóföldön megjelenő hófelszín és dér. Az infravörös tartományban a hó és dér nem okoz olyan nagy változást mint a látható tartományban. Néhány felszíntípus albedóját az alábbiakban mutatjuk be: tavak vízfelszíne 5—10% nedves fekete talaj 10—15% nedves homok 10—20% zöld növényzet 20—25% sárguló, száradó növényzet 25—30% száraz homok 30—40% régi hófelszín 40—70% friss hófelszín 80—90% A sugárzásintenzitás jelentős csökkenését eredményezi a növényállomány sugárelnyelése és a szóródás. Minthogy a növény tömeg térkitöltése sem egyenletes, a sugárzásveszteség is egyenetlen. A heterogenitást tovább fokozza az egyes növényi részek (szárak, ágak, levelek stb.) eltérő sugárelnyelő és visszaverő tulajdonsága. A növényállomány sugárzásforgalma szempontjából függőleges növénytagozódási besorolás végezhető el. Például beszélhetünk talajfelszíni növényzetről, alsó növénytakaróról (pl. gabonafélék) és a fák szintjéről. A növénytársuláson belül — pl. erdőben — megkülönböztethető: moha-, gyep-, cserje-, lombkoronaszint. Külön meg kell említeni, hogy a növényállományban a szél okozta levél, ág stb. mozgás sugárzáskiegyenlítő hatást gyakorol. A szélcsendben erős besugárzásnak kitett felületek szél esetén kevesebb, a beárnyékolt részek pedig több fényben részesülnek. A növényállomány hosszúhullámú kisugárzása Mértéke a növény és a talajfelszín hőmérsékletétől és a felszín emissziós adottságaitól függ. Minthogy a különböző növényi részek (levelek, ágak stb.) emissziós képessége megközelítőleg azonos és állandónak vehető, ezért a 50
