Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
növényállomány hosszúhullámú sugárzásforgalma elsősorban a növényzet felszínhőmérsékletének a függvénye. A hosszúhullámú kisugárzás számítása a növényhőmérséklet alapján végezhető el, feltéve, hogy elég pontosak a rendelkezésre álló közepes (átlagos) növényhőmérsékleti adatok. Fényigény Az egyes növényfajok fényigényét legcélszerűbb a beérkező összfény százalékában megadni. Három csoport állítható fel. 1. csoport: fénykedvelő (heliophyl) növények: olyan fajok, amelyek csaknem teljesen árnyékmentes környezetben tenyésznek, tehát fényigényük közel 100%. 2. csoport: napfényhez és árnyékhoz egyaránt alkalmazkodó (helio-sciophyl) növények: a nappali fényt kedvelő olyan fajok, amelyek bizonyos árnyékot még eltűrnek, s fényigényük 20—100% között változik. 3. csoport: árnyékkedvelö (sciophyl) növények: azok a fajok, amelyek a természetben teljes nappali fényben sohasem tenyésznek. Ezek fényszükséglete pl. a következő határok között mozoghat: 3—10%, 10—35%, 25—50% stb. Érdekes megfigyelés, hogy különböző, egymástól jelentősen eltérő földrajzi szélességű, illetve tengerszint feletti magasságú helyeken egyazon növénynek más és más a fényigénye. Például közepes földrajzi szélességű, sík területen adott növényfaj fényszükséglete 20—40% közötti, ugyanez a növény a közeli hegyvidéken 77%-ot igényel. Feltehetőleg itt a különböző földrajzi helyek eltérő hőmérsékleti viszonyai játszanak közre úgy, hogy csökkenő hőmérséklettel megnő a fényigény, ami a hosszabb besugárzás kompenzáló hatásával jár együtt, tehát végül is az összegezett környezeti igény teljesül, csak más adagolásban. A fotoszintetikusán aktív sugárzás E folyamat alatt a napsugárzás 0,38—0,71 pm hullámhosszú tartományát értjük, amely gyakorlatilag megegyezik a szemmel érzékelhető sugárzással, s ezt fénynek is szoktuk nevezni. Azonos fényenergiák (nem intenzitás!) besugárzása esetén vörös fényben intenzívebb az asszimiláció, mint az azonos energiájú kék fényben, vagyis a vörös fényt a növény jobban ki tudja használni. 3.2. AZ ANYAGHÁZTARTÁS Az energiaháztartás és anyagháztartás között az a legnagyobb különbség, hogy míg az energia túlnyomó része átáramlik az életközösségi rendszereken, az anyag többségében helyi körforgást végez, és a rendszereken belül marad. Az anyagkörforgás jellemző fázisait a 6. ábrán szemlélhetjük. A 7. ábra a fotoszintetikus úton termelődő szerves anyag hasznosulásának mennyiségi arányait és áramlási irányait mutatja be. 51
