Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
2.4. AZ ÖNTISZTULÁS ÉS AZ EUTROFIZÁCIÓ Természetes körülmények között a vizek, mint ökoszisztémák, nagyon erőteljes öntisztulási képességgel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a beléjük kerülő idegen, főként szerves anyagot mozgásukkal mechanikailag apritják, majd lebontják, az élő szervezetek számára felvehető állapotba hozzák, vagy az üledékben inaktiválják. Például az oldott foszfátokból az üledékes kőzetekben — főleg CaC03-ra adszor- beálódva, aragonit, apatit, fluorapatit, frankolit [Ca(P04)6 F2xCaC03] és különféle kálcium-foszfátok formájában — tetemes mennyiségű foszfor található (Golterman, 1975 in Felföldi, 1981). Foszfát inaktiválódás létrejöhet egyszerű fizikai adszorpcióval is, de mélyebb tavakra jellemző lehet a vasra, alumíniumra és a redoxviszonyokra épülő mechanizmus is, pl. FeP04 kicsapódás. A vas és alumínium foszforkötését a humuszanyagok növelik. Ha az anyaglebontás és -felvétel, valamint átsajátítás összhangban van, a vizekből az átsajátitott anyag egy része mint szerves vagy szervetlen anyag-export kivonódik, a vízi ökoszisztémák tartósan megőrzik összetételüket, állandó szinten tartják energia- és anyagforgalmukat. Azoknak a kémiai, fizikai és biológiai folyamatoknak az összességét, amelyek a vizi ökoszisztémák harmonikus anyag- és energiaháztartását fönntartják, a vizek öntisztulásának nevezzük. Ha az anyagbevitel nagyobb, mint a leadás, a vizekben növényi tápanyag halmozódik fel. Ez a felhalmozódás a termelő — növényi — szervezeteket olyan nagymértékű produktivitásra készteti, hogy azzal a lebontás nem tud lépést tartani. Ezt a gazdagodást növényi tápanyagokban (főleg N- és P-ban) eutrofizációnak nevezzük. A tápanyagfeldúsulás természetes viszonyok között is megfigyelhető folyamat. Ilyen formában azonban rendkívül lassú. Az eutrofizációt többnyire az emberi tevékenység gyorsítja fel a vízgyűjtőn, vagy a medrekben végzett olyan beavatkozásokkal, amelyek az anyagbevitelt növelik, vagy az öntisztulási folyamatokat csökkentik. Ide tartoznak mindazok a mező- és erdőgazdasági, vízépítési, iparosítási, urbanizációs és üdülőhelyi létesítmények, valamint beavatkozások, amelyek az érintett vizek anyag- és energiaháztartását pozitív vagy negatív irányban megváltoztatják. Az öntisztulási képességet meghaladó termelés a vizek oxigénháztartását olyan mértékben megzavarhatja, hogy nemcsak az aerob szervezetek számára nem jut kellő mennyiségű oxigén, hanem a lebomlás is anaerob rothadási folyamatokba megy át. Megjegyezzük, hogy a termelő zöld növényi szervezetek megfelelő aránya az oxigéntermelés érdekében is nélkülözhetetlen. Ezek szolgáltatják ugyanis — fotoszintézis útján — a vizek oldott oxigéntartalmának jelentősen nagyobb hányadát, esetenként 40—60%-át. Fény hiányában azonban a növényi szervezetek is oxigénfogyasztókká válnak. Ezért az oxigénfelvétel egyéb folyamatait is érvényesíteni kell. így turbulens vagy hullámzó vízmozgatással, szellőztetéssel, levegő befúvatásával stb. lehet növelni a levegőből felvett oxigén mennyiségét. Ebből a szempontból nagyon fontos a víz hőmérséklete. A víz hőmérsékletének a növekedésével ugyanis az oxigéntelítettség értéke — 0 és 22 °C között — mintegy a felére csökken. 40
