Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
2.5. A VÍZ, MINT FÖLDFELSZÍN ALAKÍTÓ TÉNYEZŐ A víz a földfelszín alakításának külső, exogén tényezői között kiemelkedő jelentőségű. Hatása nemcsak közvetlenül folyékony (vízerózió), vagy szilárd formában (hó, gleccserek, jég), hanem közvetve is nagy kiterjedésben érvényesül. Talajnedvesség formájában a defláció ellen hatékony, gátló tényező. Túlnedvesedés- kor súvadás, földcsuszamlás, sár- és talajfolyás stb. útján káros felszíni folyamatok előidézője. Talajvédelmi okokból a 7. táblázaton tekintsük át a talajpusztulás azon folyamatait és formáit, amelyek a mérsékelt klímaövezetben jellemzőek. Röviden még említést kell tenni a biogeomorfológiai folyamatokról. Azokat a felszínformáló jelenségeket, amelyeket elsődlegesen az élő szervezetek indítanak meg vagy tartanak fenn, biogeomorfológiai folyamatoknak nevezzük. Ezek az élő szervezetektől független külső folyamatokkal együtt a felszínformálódás természetes folyamatainak az együttesét alkotják. Ezekben a folyamatokban az egyre kiterjedtebb emberi beavatkozások külön csoportot, az ún. antropogén felszínformáló folyamatokat jelentik. Ha meggondoljuk, hogy ma máregy-egy géprendszer 100 ezer m3-t kitevő anyag naponkénti megmozgatására is képes, nemcsak elméleti szempontból, hanem vízháztartás szabályozási, vízgyűjtő fejlesztési szempontból is jelentősnek kell tekintenünk ennek a felszínformáló tényezőcsoportnak az elkülönített szerepeltetését. A biogeomorfológiai folyamatok csoportjába tartozik a növényzet feltöltő hatása mind a parton, mind a medrekben. Ezek végső eredménye a tőzegesedés, kiterjedtebb mértékben a tőzegmezők, fitogén síkságok keletkezése. Az állatvilág geomorfológiai hatásának jelentős bizonyítékai a korallzátonyok, korallszigetek, éghajlatunkon a vízpartokon élő gerincesek közvetett és közvetlen hatása. 3. A SZÁRAZULATOK, MINT ÉLŐHELYEK A Föld felületének jelentősen nagyobb részét, mintegy 70%-át víz borítja. Mégis — ma még — a szárazulatok azok, amelyek az emberiség elsődleges színhelyei. Mint élőhelyek nagymértékben különböznek a vizektől az energiaáramlást és az anyagkörforgást illetően. Indokolt tehát ökológiai szempontból a szárazulatok és vizek, mint élőhelyek közötti különbségeket figyelembe venni, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodás szempontjából elsősorban az édesvizek (folyók és állóvizek, természetes és mesterséges tavak) jönnek csupán tekintetbe, mint termelő vízfelületek. A szárazulatok ezekkel a vízfelületekkel szemben nemcsak területileg vannak túlsúlyban, hanem mezőgazdasági kezelésük intenzitását és hatását illetően is. Fejlődéstörténetileg igazolt tény, hogy az emberiség legnagyobb sűrűségben mindig azokon a területeken helyezkedett el, ahol kedvező klimatikus hatások mellett a viz bőségben volt, a terület vízhálózata sürü, vízkészlete viszonylag nagy és kiegyenlített. 41
