Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
II. A víz és környezete
tényező a tápanyagbemosódás, ezzel vizek, főként az állóvizek, a tavak tápanyagfeldú- sulása, eutrofizációja ellen. Fogalmilag a parti vegetáció többféle — a fajkapcsolatban, az életformában, az anyagforgalomban — jelentős különbséget mutató, a sajátos parti élettér változásaira eltérően reagáló növénytársulás, amely jellegét, és hatását illetően az adott terület növényállományában különleges helyet foglal el. Az édesvízi tó biotópjának tagozódását a 3. ábra szemlélteti. 2.3. A PARTI ZÓNÁK ÉS A SZUKCESSZIÓS FOLYAMATOK A parti sávban rendszerint nagyon produktív az életközösség. E produktivitás részint a hordalék visszatartásával, részint nagy szervesanyag-termelésével fokozatosan feltölti a parti sávot. A feltöltődés megváltoztatja a termőhely zonációit. A termőhely-változásokkal együttjáró állományváltozások a lebegő hínárosoktól az erdőkig, mint zárótársulásokig képezik a biotikus vagy primer szukcesszió folyamatait. Ezek a folyamatok nagyon jól megfigyelhetők állóvizeink parti zónájában. Hasonló jelenségeknek lehetünk tanúi folyóvizeink lefüződött vagy lezárt mellékágain, a holtágakon is. A nyílt víztükör felől a part felé haladva a lebegő hínárosok, majd a legyökerező hinárosok, nádasok változatai, a zsombékos, a magas sásos, a bokorfüzesek zonációi a ligeterdőkig képviselik az állóvizek partjának jellegzetes szukcessziós zonációit. A szukcesszionális fejlődés fő jellemzői: — a biocönózisok változása, fejlődése természetes folyamat, — ebben a fejlődésben növekszik a fajok száma, változik az összetétele, — a szukcesszió előrehaladásával növekszik a biomassza tömege, az elhalt és humifikálódott szerves anyag mennyisége, — nő a klorofillállomány és a bruttó primer produkció, változatosabbá válik az ökoszisztéma összetétele, nő a függőleges biotópszintek (sztrátumok) száma (az aljnövényzet, cserjeszint, fatörzs- és koronaszint stb.), a fejlődés kezdeti stádiumában lévő biocönózisok nettó primer produkciója [a növény életfolyamata során felhalmozódott szerves anyag mennyisége a felhasznált szerves anyag nélkül ( Kovács, 1977)] nagy, később fokozatosan csökken, majd a zárótársulásban csaknem megszűnik. A biotikus vagy primer szukcesszió mellett megkülönböztetik a másodlagos vagy szekunder, illetőleg a szekuláris szukcessziót is. Szekunder szukcesszióról akkor beszélünk, ha valami természeti katasztrófa vagy emberi behatás a korábbi növénytársulást erősen károsította, esetleg teljesen elpusztította. Ez a folyamat tulajdonképpen regeneráció, amelynek intenzitása a károsodás mértékétől függ (spontán regeneráció). A természetes szukcesszió mellett egyre gyakoribb az emberi beavatkozással kiváltott szukcesszió is. A szekuláris szukcesszió elsősorban klimatikus változások hatására áll elő. Rendszerint nagyon lassú, évszázadokig tartó folyamat. 39
