Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)

IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések

2.2. INTERCEPCIÓ

A növényállományok talajának csapadékvíz bevitelét mennyiségileg és folyamatában jelentősen befolyásolhatja az intercepció jelensége, a növényi testfelületek által történő vízfelfogás. Az első ilyen elemzést az esőszerű öntözések vízvesztesége céljából 1968-70-ben végeztük. Természetes csapadék intercepcióját szántóföldi növény- állományban 1976 óta mértük.

Megállapítottuk, hogy az intercepció számos tényezőtől függ, így;

— a levélzet morfológiai és térbeli elhelyezkedésétől, amelyet főként a faj, ill. fajta és a fenofázis befolyásol,

— a levélfelület-indextől, amelyet főként a fenofázis és a termesztéstechnológia szab meg,

— a szár, a levélkocsány, virágzat és a termés felületétől és érdességétől,

— az egyszeri csapadék mennyiségétől.

Méréseink során elsősorban az ún. potenciális intercepciót (Ip) határoztuk meg és ennek értékeit mutatja a 40. ábra. Tényleges gyakorlati intercepciót a potenciális (Ip) 50%-ával vesszük számításba.

mm

40. Ábra. A potenciális intercepció (!p) a levélfelület-index (LAI) függvényében (Petrasovits, 1981a)

Az intercepció környezeti és vízháztartási számítási megítélésével kapcsolatosan még eltérőek a vélemények. Az álláspontok egyes vélemények szerint az intercepciós vízmennyiség teljes mértékben veszteség. A vélemények másik csoportja viszont nem tekinti azt annak. Véleményünk szerint a növényi felületeken visszamaradó vízmeny- nyiség talajvízkészlet-gazdálkodási szempontból veszteség, elmaradt bevétel, mert a meteorológiai csapadék nem teljes mennyiségben jut a talajba és minél nagyobb az intercepciós víz mennyisége, annál rosszabb a csapadék hatásfoka. Ugyanakkor azonban ökofiziológiai szempontból részveszteségnek vagy olyan luxus fogyasztásnak

138