Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések
20. Táblázat. Vízfelület párolgási koefficiensek a vízigény (ETopl) számításához (Petrasovits, 1984/a) Növény *GGI - 3000 V. VI VII. Vili. IX. Őszi gabona 0,52 0,68 — — — Kukorica 0,47 0,61 0,70 0,82 0,69 Cukorrépa 0,60 0,74 0,86 0,98 0,84 Lucerna 0,75 0,82 0,88 0,82 0,78 Burgonya 0,48 0,73 0,77 0,73 — Napraforgó 0,48 0,67 0,85 0,75 — Ka Őszi gabona 0,51 0,60 — — — Kukorica 0,45 0,56 0,68 0,81 0,69 Cukorrépa 0,68 0,69 0,83 0,97 0,85 Lucerna 0,73 0,76 0,84 0,81 0,82 Burgonya 0,48 0,86 0,75 0,73 — Napraforgó 0,45 0,63 0,82 0,72 — A napi vízigényt a kádakban mért napi párolgás (mm) és a táblázat (20. táblázat) megfelelő koefficiensének szorzata adja. 2. A NÖVÉNYÁLLOMÁNYOK VÍZFOGYASZTÁSA Értéke csak a talaj- és légnedvesség statikus igény szintjén azonos a vízigény dinamikus értékével. A tenyészidő folyamán azonban — ha nincs rendszeres öntözés vagy kedvező természetes csapadék — a talaj, illetve a levegő nedvességtartalma a statikus igényszint alatt van, és így az állományok vízfogyasztása kisebb, mint a vízigény. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik Jensen (1973) munkája is. 2.1. SZÁMÍTÁSA A vízfogyasztás számítását a mindenkori talaj- és légnedvesség függvényében — a kísérleti méréseink alapján kapott adatokból számítva — az alábbiak szerint végeztük: Vr=fVh (64) ahol /= 1,1353 + 0,6594 In (TNJD Va), TNa= a növény gyökérzete által elért talajréteg tényleges nedvességtartalma mm-ben, DVa- a mindenkori aktív talajréteg (dinamikus) diszponibilis víztartó képessége mm-ben. 137
