Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)
IV. A mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdések
hogy a 450 mm állományi vízfogyasztással elérhető termés 8—11,5 t/ha között volt (c2). A cukorrépára vonatkozóan példaként említjük, hogy a 70 t/ha gyökérterméshez kapcsolódó vízfogyasztás a több hely és év átlagában 500—650 mm között volt (c,); 500 mm vízfogyasztással viszont mintegy 50—70 t/ha termés volt elérhető (c2). 1.2 A MÉRTÉKADÓ ÖNTÖZÉSI VÍZIGÉNY Valamely öntözött növényállomány legnagyobb vízigényü életszakaszának ideje és az időszak vízigényének a nagysága — mint mértékadó vízigény — az egyik összetevője az egész üzem vagy fürt öntözővíz-szétosztó berendezései méretezésének és az üzemelésnek. Ide vonatkozó kutatási eredményeink feldolgozása során a mértékadó teljes vízigény átlagos időszakát két dekád időtartammal (20 nap) fejeztük ki. A hozzá tartozó mértékadó vízigényértéket a vegetáció alatti maximális £T-val rendelkező dekád és a nagyobb ET értéket mutató szomszédos dekád ET értékének középértékéből képezték. Az évenként így számított időszakokból és vízigényekből határoztuk meg növényfajonként a mértékadó teljes vízigény átlagos időszakát és nagyságát. A normaképzés érdekében a következő lépés a mértékadó vízigény időszakára számitani az állomány (50%-os valószínűséggel várható) éghajlati vízhiányát. A mértékadó talajszelvényben tározott vízmennyiséggel csökkentett éghajlati vízhiány a teljes öntözővízigény, amely nem tartalmazza a táblához történő vízvezetésnél fellépő veszteséget. A számítás alapja valamely éghajlati állomás vagy körzet és a növényfaj. Például: Gödöllő és kukorica (1 m mértékadó talajszelvénnyel). Az öntözővízigényt, mint arról előzőekben szó volt, az éghajlati körzeten és az adott növényfajon kívül lényegesen befolyásolhatja a mértékadó talajréteg hasznos víztartó képessége. Előzőleg a talajokat 3 csoportba soroltuk, 1 m szelvényben 80, 100, 130 mm-nek vettük a könnyen felvehető vízmennyiséget. A mértékadó öntözővízigényt is e három lehetséges talajcsoportban adhatjuk meg. Sok évi adatokból számítottuk a kukorica dekádonkénti £T-ját. Ezekből az adatokból az említettek szerint a mértékadó vízigény időszakát július 15.—augusztus 5. között kaptuk. Az állomány erre az időszakra eső sokévi átlagos napi vízigénye 5,5 mm volt. A mértékadó időszakban ez összesen 110 mm vízmennyiségnek felel meg. A mértékadó vízigény időszakára (július 15.—augusztus 5.) a sokévi átlagban várható csapadék (30 mm) figyelembevételével számítottuk az állomány mértékadó éghajlati vízhiányát, 110—30 = 80 mm. A mértékadó éghajlati vízhiány egy részét a talajban tárolt vízből, másrészt az időszak folyamán kiadott öntözővízből kell fedezni. Ez utóbbi mennyisége azonban a talajban tározott víz mennyiségétől is függ. A közepes vízkapacitású talaj 1 m-es szelvényében a mértékadó időszak kezdetén tározott könnyen felvehető víz mennyiségének két szélső értéke lehet. Vagy telítve van és akkor ez 100 mm, vagy elfogyott és értéke 0 mm. Ahhoz tehát, hogy a mértékadó időszak 80 mm-es hiányát kielégíthessük, egyik esetben (amikor a talajban 100 mm 133
