Petrasovits Imre: Az agrohidrológia főbb kérdései (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988)

III. Jelenségek és folyamatok

teljesen egybeesnek (Polgár, 1964). A transzspiráció és az evapotranszspiráció a hőmérséklettel és a napfényes órák számával is szignifikáns korrelációt mutat. Az állománybeli talajevaporáció és léghömérséklet között azonban nem mutatható ki szignifikáns összefüggés.

A meteorológiai tényezők és a rizsállományok £Tp-je közötti kapcsolatok szorosságára vonatkozó legáltalánosabb megállapítások:

— az egyes meteorológiai elemek az ETp-re, illetve összetevőire (az £-re és a T-re) a fenofázistól függően eltérő mértékben hatnak;

— az első életperiódusban, amikor a levélfelület-index kicsi, és az árasztó vízfelület kevésbé árnyékolt, a napfényes órák száma és a levegő relatív nedvességtartalma mutatott legszorosabb kapcsolatot a vízfelület párolgásával (E) és az evapotransz- spirációval (ETp);

— a második életperiódusban a transzspiráció a hőmérséklettel, a napfényes órák számával és a levegő relatív páratartalmával egyaránt szoros kapcsolatot mutatott;

— a harmadik életperiódusban az ETp a hőmérséklettel és a levegő relatív nedvességtartalmával függött össze a legszorosabban.

Összegezve megállapítható, hogy a rizsállományok evapotranszspirációja a tenyészidő egészére vonatkoztatva legszorosabb összefüggést a levegő relatív nedvességtartalmával és a napfényes órák számával mutat. Minél kisebb a levegő relatív nedvességtartalma és minél több a napsütéses órák száma, annál nagyobb az evapotranszspiráció.

A vizsgált négy meteorológiai elem közül a szélerősség kapcsolata volt a leglazább az £T-val.

124