Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
Az agronómiái szorzó, ami az őszi mélyszántásban 0, más agronómiái állapotban 1,0, kivéve az őszi vetéseket, ahol a talaj-előkészítés mélysége a lefolyást is módosítja. Az őszi vetés talaj-előkészítése tehát lehet nyári mélyszántás is és lehet sekély művelésű magágykészítés is. Általában ez a lehetőség a talajtípus — a talajvízforgalmi kategória — függvénye is, mert mélyen szántani a mély műveletű, vastag gyökérzónájú talajokon lehet, a sekélyebb művelés pedig a gyengébb talajokon gyakoribb (gyorsabb magágykészítési igény, más elővete- mény stb.). Ezért kellett differenciálnunk talaj víz forgalmi kategóriák szerint az őszi vetések agronómiái szorzóit, az őszi mélyszántással összevetve. A magyarázat: a magágykészítés, vetés, elmunkálás csökkenti ugyan a friss műveletű talaj pórustérfogatát, de nem tömöríti vissza az eredeti tarlóállapotra. Ezért kisebb a magágy befogadóképessége, mint az őszi mélyszántásé, de nagyobb, mint a tarlóé. A lefolyásértéket az őszi vetéskor a II. kategóriában 0,4 a III. kategóriában 0,6, a IV. kategóriában 0,8 szorzóval kell mérsékelni. Az időszorzó kifejezi, hogy az alapidőhöz képest mennyivel nyújtható az egyes agronómiái állapotokban a levezetési idő, illetve a tábla vízfölöslegeinek eltávolítása. Az alapidőt — téli félévi levezetésről és nagytérségről lévén szó — 14 napban állapítottuk meg, a sík területi táblákra vonatkoztatva. Azon lehet vitatkozni, hogy ez sok vagy kevés. Több oldalú megközelítésben azonban úgy találtuk, hogy az agronómiái gyakorlat számára ez a levezetési idő a téli félévre reálisan elérendő cél lehet, de aligha gyorsítható, mert — a teljes levezetési érték egyszerre kizárólag akkor jelentkezik, ha a teljes téli csapadékvíz-fölösleg hó formájában raktározódik a felszínen, és az esős tavaszi időjárásban olvad el, február végén, március elején, s így képződik a lefolyásérték; — a felületi vízmozgást az éjszakai felszíni talajfagyok fékezik, illetve megállítják, ami a lefolyást szakaszossá teszi a táblán, s a víz összegyülekezését lassítja a szívóárkokban (dréncsövekben); — a táblafelszín — ha sima hengerrel nem lezárt és kelés nélkül csupasz — még a vetőgép csoroszlyái nyomán is „rendezi” a víz felszíni elhelyeződését, és mérsékeli a vízmozgató energia—vízréteg szintkülönbség érvényesülését stb. A kétheti levezetési idő nagytérségi csökkentésének tehát nincsenek meg az agrofizikai előfeltételei, azaz nincs remény, hogy a vízrendezett, táblásított nagyüzemek ezen belül tudnák a főcsatornákig elvezetni teljes téli vízfölöslegeiket, amire a táblák lefolyásértékeiből számíthatunk. Sőt, szükségét láttuk a lefolyásérték — ami ebben az esetben, ne feledjük, főművi tervezési alapszám — időszorzóval való csökkentését abból a meggondolásból, hogy a térséghez tartozó csapadékvízre a növekvő terméshozamoknak mind nagyobb szükségük lesz a szárazgazdálkodás körülményei között. Mivel ez utóbbi területileg a jövőben is dominál, feltehető, hogy tovább javul az agrotechnikai víz helyben tartó képességét növelő eljárások becsülete és nagyüzemi gyakorlata. Ez az irányzat a téli agronómiái állapoton keresztül 75
