Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai

érvényesülhet a legbiztosabban. (Kisebb a vízérzékenység — nagyobb a táro- zási eshetőség, mert minimális a párolgási veszteség stb.). így a főművek túlméretezésének veszélyét — a lefolyásértékek reális mérséklésével — a következő évtizedekre is elkerülhetjük.

Eddigi tapasztalataink szerint a sík vidéki főművek kapacitásának növelésigénye szinte fel sem merült az agronómiái alapú levezetési igény számítások alapján. Az ok, hogy a belvízkárok keletkezésében ez ideig a főtényezők általában a következők voltak:

— a táblacentrikus üzemi vízrendezettség hiánya;

— technikai lehetőség hiánya a káros víztöbbleteknek a táblákról való kivezetésére;

— az üzemi gyűjtő- és elvezetőcsatornák elhanyagoltsága, illetve vízszállító képességük csökkent volta;

— az idegen, nem a terület csapadékából származó vízforrások terhelésének vízgyűjtőn belüli pontatlan számítása, illetve becslése.

A 14 napos levezetési alapidőt az egyes agronómiái állapotok tűrőképességének figyelembevételével ún. időszorzókkal módosítjuk, amelyek szerint a levezetési idő a következőképpen alakul (alapidő: 1 209 600 secundum):

1. őszi mélyszántás időszorzó 1,0 (1 209 600 s)

2. Őszi vetés időszorzó 1,0 (1 209 600 s)

3. Évelők tartlója időszorzó 1,5 (1 814 400 s)

4. Egynyáriak tarlója időszorzó 2,0 (2 419 200 s)

5. Gyep időszorzó 2,0 (2 419 200 s)

Az időszorzó tehát a levezetési alapidőt nyújtja meg, s ezzel az öblözet vagy részvízgyűjtő fajlagos levezetési értéke csökken.

A nagytérségi öblözetek lefolyásérték-alaptáblázatának összeállítása a téli félévi effektiv csapadékterhelés alapján

A termőhelyi és agronómiái alapú lefolyásérték-számításhoz ismernünk kell a téli félévi csapadékérték 10%-os maximumszintjét, amiből a párolgásértéket levonva — kb. 100 mm — megkapjuk az effektiv csapadékterhelési alapértéket. Ennek függvényében változik a fajlagos lefolyásérték, amit célszerűen liter/secundum-hektár értékben fejezhetünk ki (1/s-ha). Ha elkészítettük az alaptáblázatot — amiben a variáns mindig a tájterületi csapadókér- ték —, a további számítás már csak a talajkategória/agronómiai állapot oszlophoz tartozó fajlagos lefolyásértékek területi szorzatainak összege — hektár- értékei — az öblözet mezőgazdasági, illetve szántóterületi lefolyásértékeit adja a nagytérségi tervezéshez. Példaként mind az alaptáblázatot, melyen minden variáns, talajtípus és agronómiái állapot szerepel, mind a csapadékértéket alapul vehetjük (6. táblázat).

Az alaptáblázatból, ha elkészült a vízgyűjtő öblözet, részvízgyűjtő, üzemi

76