Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
félévre. A 100 mm téli félévi felszíni párolgás levonásával így 235 mm 10 évenként egyszer előforduló tényleges terheiésértéket kaptunk, amit a talajszelvény befogadóképességével vethetünk össze. A talajvízforgalmi kategóriákat a következő megfontolások szerint képeztük, a téli csapadékérték alapján: I. Kiegyensúlyozott vízforgalmi kategória. A téli félévi 10%-os valószínűségű éghajlati halmozott csapadékértékek is helyben tarthatók a mély gyökérzóna befogadóképessége alapján. Agronómiái levezetési értékük tehát nincs, feltéve és ismételten hangsúlyozva, hogy idegen vízterheléstől — ráfolyás, talajvízközvetítés stb. — védett a terület és a szelvény tározótere (lásd: táblásítás). A befogadóképességi érték számításmenete a következő: a tározandó csapadékérték 235 mm, a kiürített hasznos víz 10 tömeg% (ami kb. 1,4 szelvénytérfogatsúly-átlaggal számolva: 14 mm/dm csapadékbefogadó pórusteret jelent), a 230 mm-t 235:14—16,4 dm-es (vízkapacitásra telített) talajszelvény képes tárolni. Első kategóriába sorolható tehát minden olyan terület, ahol a gyökerezés mélységet kb. 150—160 cm mélységig a talajszelvény rétegzettsége nem akadályozza, illetve ahol 2 m alatt van a talajvízmaximum. (Talajvízszint + 50 cm-es kapillárisán nedvesített víztelítési zóna a számítás alapja. Eddig a szintig — 50 cm-ig — a kapilláris vízemelés sebessége lehetővé teszi a gyökérzet részbeni vízellátását, tehát a csapadékértékhez képest ez is idegen víznek számít a szelvény befogadóképessége — hasznos kiürülése — szempontjából.) II. Szabályozott vízforgalmi kategória. Az éghajlati átlagokat meghaladó téli félévi csapadék — a sekélyebb talajréteg csökkent befogadóképessége miatt — táblán belüli összefolyásokat, felszíni vízmozgást hoz létre, s így a vízrendezésnek számolnia kell a levezetési értékkel. Az átlagnál nagyobb téli félévi csapadéknak megfelelő valószínűséggel a levezetési vízfölösleg kb. 4 évenként ismétlődik. Erre kell szabályozni a vízforgalmi kategóriájú területeket. A lefolyásérték számítása a következő: a talajszelvény — a gyökérzóna — mélysége kb. 1 m, s így befogadóképessége a hasznosvíz-tartó képessége alapján 10 dmXl4 mm = 140 mm, amit ha levonunk a 230 mm csapadékterhelésből, 230 —140 = 90 mm olyan víztöbblet adódik, aminek levezetésével számolni kell a talaj befogadóképessége és a 10%-os valószínűségű téli félévi csapadékhozam alapján. III. Gyenge vízforgalmi kategória. Olyan terület, amelyen az átlagos téli csapadék is vízösszefolyást, belvízképződést idéz elő a táblán, tehát állandó levezetési értéke van, s a hasznosításkor is, a vízrendezéskor is ezzel kell számolnunk. Természetes, hogy a rendszeres tavaszi vízelvezetés egyben a nyári aszálykárok előkészítője ezeken a területeken. Az ok: a sekély, mintegy 50 cm körüli gyökérzóna, s ennek megfelelően mérséklődő téli tározó szelvénykapacitás. A lefolyásérték számítása a következő: a talajszelvény 5 dmX14 mm = = 70 mm a hasznosvíz-befogadótér. Ehhez, tekintve a sekély szelvénymélységet, tapasztalat szerint még hozzászámítható az alsó rétegek gravitációs pórus70
