Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
ráltak. Az adott helyzetben az aratás előtt álló tábla maximális, a hántott felszínű tábla minimális vagy gyakorlatilag jelentéktelen vízfölösleget juttat az elvezető rendszerbe. Agronómiailag mind a két helyzet a csapadékvízzel való gazdálkodás legmagasabb szintje, táblavízforgalom-irányítás lehetőségének elérendő célja. Az üzemrendezés, táblásítás, a táblacentrikus vízrendezés vagy a táblán belüli melioratív vízforgalmi homogenizálás, szükségszerűen alapos talajvizsgálatra, rétegvonalas feltérképezésre, az ökológiai és termőhelyi viszonyok ismeretére, valamint az üzem elvárásaira, a terület agronómiái használati értékének feltétlen gépesítésirányú növelésére épül. Így a táblák vízforgalma alapján számítható üzemi levezetési érték, mondhatni minden más megközelítésnél megalapozottabban számítható. Mindez elsősorban a sík vidéki vízrendezési alapelvek új nézőpontú megközelítését szolgálja. Az üzemi vízrendezés — az elvárások, az adottságok és a ráfordítási lehetőségek ismeretében — egyes üzemekben gyakorlatilag már ma sem lenne probléma, ha nem előzné meg mindezt a nagytérségi vagy állami főművi kiépítési igény ismerete, mert befogadó nélkül lényegében egyetlen üzem sem vízrendezheti a területét, hiszen ez funkcióképtelenné válna mindaddig, amíg a főművi csatlakoztatása nincs meg. A vízgyűjtő rendszerek levezetési értékének meghatározása agronómiái alapon Kézenfekvőnek látszik, hogy ha az üzemi levezetési érték meghatározását táblánként végezzük, akkor a nagytérségi rendszerek levezetési értékét is azok figyelembevételével célszerű számszerűsíteni ahhoz, hogy a kiépítési szint az agronómiái üzemi igénnyel összhangban legyen. A Gyulai és a Szegedi Vízügyi Igazgatóság megrendelésére dolgoztunk ki egy tábla-vízrendezési alapon álló egyszerűsített nagytérségi vízlevezetési értékszámítási módszert. Vízforrásul a közvetlen vagy elsődleges termőhelyi tartozékkal az éghajlati csapadék értékkel számoltunk. A közvetett vagy másodlagos vízforrásokat figyelmen kívül hagytuk abból a megfontolásból, hogy a vízrendezett tábla — a nagyüzemi szántóterület — alapvető kritériuma az idegen vízterhelés kizártsága, illetve olyan mértékű visszaszorítása, hogy az a természetes'csapadék érvényesülését váratlan módon semmiképpen se befolyásolhassa. Első áttekintésre megállapítható, hogy szántóterületeink több mint 70%-a olyan sík vidéki tájegységeken terül el, ahol kb. 600 mm körüli az évi átlagcsapadék, sőt az alföldi részek jó részén még ennél is kevesebb. A maximumok pedig a 900 mm-t sem mindenütt érik el, vagy csak egy-egy kiugróan csapadékos évjáratban. Ebből következően megállapítható, hogy a csapadékfölösleggel nagyüzemi szántóink sík vidéki területein sehol sem kell számolnunk. Ha figyelembe vesszük a területek evapotranszspirációs potenciálját, az mindenütt 67
