Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
letekben viszont — évenkénti ráterheléssel ennek az adagnak 2-, 3-, 4-szerese is szerepelt jó eredménnyel. A hígtrágya közvetlen szántóföldi melioratív anyagként hasonlóképpen felhasználható volna, hiszen: — trágyaszerként a műtrágyákhoz képest százszorosán kisebb fajlagos tápanyagtartalma hagyományos felhasználását a nagyüzemi technológiában erősen korlátozza; — felhalmozódása az állattartó telepek közelében állandó környezetveszélyt rejt magában (talajfelszín-, talajvízszennyezés, szaghatás stb.); — kis területen való koncentrált kihelyezése — figyelemmel a folyadékfázis által behatárolt talaj-befogadóképességre — az iszaphoz hasonló, de annál természetszerűbb, elsősorban szerveskolloid-gyarapodást idézhet elő az alkalmazása helyén; — a mélyedések feltöltésére — sankolásra —, azaz a talajfelszín mesterséges magasítására ez a hulladék veszélyes és alkalmatlan (trágyatavak stb.). A kötött talajfoltok, táblamélyedések vagy gyenge csapadékelnyelő képességű hátasabb részek vízbefogadó és helyben tartó képességének javítására a szerves hulladékok, éppen úgy, mint a homokokon, szintén eredményesen felhasználhatók. Alkalmazásuk során csak azt kell elérni, hogy minél vastagabb feltalajrétegbe keveredve fejtsék ki hatásukat. Hazai tapasztalatok híján csehszlovák véleményekre hivatkozhatunk. Juva szerint a kötött talajok javítására alkalmas egyéb anyagok közül figyelemre méltó még a szennyvíziszap, a szitált szemét, valamint a szerves anyagokban gazdag komposzt. A felsorolt anyagok bomlásakor keletkezett humuszvegvületek elősegítik a morzsás talajszerkezet létrejöttét. A bomlás folyamán keletkezett, a talajon áthaladó gázok morzsalékosabbá teszik a talajt, víz-, valamint levegőáteresztő képességét fokozzák, megkönnyítik a gyökerek behatolását. A kötött talajfoltok javításában számításba jöhet továbbá minden olyan talaj vagy részben talajszármazék, ami a vázrész:kolloid arányát a vályogtalaj összetétele felé tolhatja el a feltalajba. Ez néhol mélyforgatással — rigol- szántással —, máshol homok, márga ráterítésével, mész adagolásával érhető el. Kiegészítő műveletként — kötött talajokon — az első időben nem maradhat el a mélylazítás mint mechanikai eljárás. A 60—70 cm-re hatoló mélylazító kések nyomán rendszerint olyan talajrétegek töretnek át, amelyek a mélyebb rétegek vízforgalmi bekapcsolódását a fel- és altalaj között mind ez ideig akadályozták. Ezek a rétegek — pl. a felszín közeli glej stb. — természettől fogva is kialakulhattak. Melioratív megszüntetésük eredményesen csökkentheti a foltos vízállási helyek számát a táblán. A tereprendezés vagy felszinegyengetés (planírozás) — a táblán belüli eltérő vízforgalmi talajfoltokat megszüntető eljárás — viszonylag kézzelfogható megoldásnak látszik, de csak akkor eredményes, ha a térszíni különbségek mellett 63