Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai

hiszen a talajszelvényben elhelyezkedő gyökérzetet a hirtelen telítés és levegő- zöttségváltozások egyaránt korlátozzák élettevékenységében. A vízforgalom szabályozottságát tehát a tábla vízrendezettségi szintje irányítja. Agronómiai- lag a vetéselmunkálás az utolsó lehetőség a kiegyenlített vízforgalom elősegítésére.

E biológiai vízérzékenység mellett az agrotechnikai vízérzékenység — ha figyelembe vesszük a repülőgépes növényápolási lehetőségeket — itt is a betakarítási időben csúcsosodik ki.

A kapás sortávolság régen talaj ápolással egybekötött gyomirtást , kapálást is jelentett. Ma a vegyszeres gyomirtás e két műveletet szétválasztotta. így a talajápolás — ami a széles sorköz fellazítását, csapadékbefogadó képességének a tenyészidő első felében való biztosítását, az esetleges vízösszefutású területek átszellőztetését stb. is szolgálta — ma már jórészt elmarad. Következmény, hogy a kapás sorközű növényállomány is a sűrű vetésű növényekhez hasonló vízforgalmi helyzetet és vízérzékenységet képvisel a tény észidőben. Azaz elveszett az agronómiái csapadék-helybentartás tenyészidő alatti elősegítésének technikai lehetősége, s ezzel a magágyzóna — a sor — azonos vízforgalmúvá vált a vízzóna — a sorköz — talajával.

A teljes felület-vegyszerezés tovább rontotta a vízforgalom szabályozási lehetőségét még azzal is, hogy megszüntette a felszínalakítás lehetőségét, mert sima felszínállapotot kíván a jó gyomirtási hatásfok eléréséhez. Természetesen ezzel a horizontális vízmozgás lehetősége — a súrlódási ellenállás mérséklésével — is megnőtt. (A vegyszerelhordás veszélye úgyszintén.)

Az agrotechnikai vízérzékenység így itt is a betakarítási időben kulminál. A különbség — a sűrű vetésű növényekhez képest — itt csak az, hogy a széles sorközű növények késői, őszi betakarításúak, s így amíg a gabonafélék aratáskori beázása kivétel vagy időleges, itt az idő előrehaladtával szinte törvény, így a technikai vízérzékenység a tábla vízrendezettségi állapotán túl a tábla kiszolgálóterületeire is kiterjed (táblautak, forgalmi utak stb.). Lényegében tehát olyan vízforgalmi helyzet alakul ki, aminek a tenyészidőben a táblán kellene tartania a csapadékvizet, a betakarítási időben pedig a beázás késleltetésére a lehetőség szerint minél több vizet el kellene vezetnie a tábláról.

Az előbbi — természetszerűen — agronómiái módszertani feladat, az utóbbi tábla-vízrendezettségi szintű feladat. A megoldás még olyan messze van, hogy maga a gondolat felvetése is a távolabbi jövőt idézi, feltéve, hacsak a tapasztalatok az új megoldások igényét előbbre nem hozzák.

5. Az évelő növények tábláin a technikai vízérzékenység dominál. Lucernát véve alapul, minden betakarítás az élő növényfelület és a táblaterület együttes gépi terhelésével jár, így a biológiai és technikai vízérzékenység együttesen jelenik meg. A nedves felszín s a beázott feltalaj nemcsak azért káros, mert a betakarító és szállítógépek nyomot vágnak a termőfelületbe, hanem azért is, mert a kaszaszerkezet esetenként túl mély — talajfelszíni vagy pár cm-rel ez alatti — járása a növénytövek sarjadzóképességét, ezzel a következő kaszálá57