Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai

A tábla vízforrásai:

— a közvetlen csapadék mint a tábla termőhelyi meghatározója;

— a közvetett vagy táblaterületileg idegen vízforrások, amelyek esetiek, ezért a csapadékból nem számíthatóak.

A közvetett vagy idegen szántóterületi vízforrások a következő csoportokba sorolhatók:

— felszíni ráfolyás (átfolyás, árvíz stb.);

— a szántott rétegbeni átszivárgás (amikor a barázdafenék a víztartó felszín;

— áramló talajvíz közvetítésű talajvízszint-növekedés (fakadó talajvizű táblák);

— célirányos rávezetés (pl. öntözés).

Az agronómiái célú vízrendezéskor a külső vízforrások —a természetes táblaterületi csapadékkal ellentétben — rendkívül zavaróak és nehezen szabályozhatók. Sok félreértés forrása, hogy egy-egy időjárásilag normálisnak mondható csapadéktömeg a vízrendezés ellenére is felszíni vízösszefolyásokat okoz. Az ok ilyenkor a legtöbb esetben az, hogy a tervező nem számolt az idegen víz- forrásokkal, mert

— értékeit nem táblánként vette a levezetendő vízérték meghatározásakor figyelembe;

— a meghatározhatatlan idegen vízforrást a táblaterületből nem tudta kizárni, s így a „szomszédhatás” ráfolyás vagy átszivárgás formájában esetileg érvényesül;

— a változó termesztési körülmény (pl. az öntözés) teremt új vízforgalmi helyzetet a táblán.

Az idegen víz — a legtöbb esetben a táblán — rejtett vízforrásként s véletlenszerűen jelentkezik. Ez önmagában nem mindig okoz felszíni vízállást, azaz levezetendő víztöbbletet. A majdnem telített talajrétegek képtelenek befogadni az időközi csapadékot, s így látszatra „a sok csapadék” a táblán belüli vízállások okozója. A vízrendezés eredményessége szempontjából sajnálatosan visszatartó tényező, ha az ilyen eseteket a „rendkívüli csapadékos időjárással” magyarázzuk, és mint természeti csapást fogadjuk.

A tábla vízrendezésének alapja az idegen víz kizárása vagy terhelési értékeinek pontos meghatározása, továbbá a csapadékhatásokkal együttes mérlegelése a levezetési igény számításakor. Gyakorlatilag egyelőre az idegen vízterhelés kizárása eredményesebb módszer, mint a csapadékkal számított levezetési érték meghatározása.

Az idegen víz kizárását feltételezve, a levezetendő víztöbblet agronómiai- lag már meghatározható. A táblán belül heterogén vízforgalmi állapotot teremt minden olyan horizontális vízmozgás, ami vízlencséket, összefüggő vízállásokat hoz létre. A beázás, a teherbíró képesség, a növényzet élettei'e stb. a vízborítású területeken módosul a többi táblarészhez képest. Ezzel a tábla homogenitása romlik, tehát levezetendő ez a vízérték.

Más kérdés — erről később lesz szó —, hogy az agrotechnika nagymérték 43