Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Ravasz Tibor: A vízrendezés agronómiai alapjai és termesztéstechnikai kapcsolatai
talajfoltokat vagy terepegyenetlenségű területeket ne kényszerüljünk a többé- kevésbé szabályos, legalább két hosszanti oldalán párhuzamos táblába összevonni. Ilyenkor lép előtérbe a táblaterületen belüli — tehát nem területre, táblára mint termesztési egységre szabott — melioráció (termőképesség-összehozás vagy táblaterület-kondicionálás). A szántóföldi tábla vízforgalmi kialakítása — ami az egyidejű gépi művelést és a termőképesség kiegyenlítettségét egyaránt és egyértelműen befolyásolja — ezért minden nagyüzemi területrendezés alapja és első értékmérője. Már megelőzően szó volt róla: formálisan öncélú az a nagyüzemi tábla, amelynek heterogén vízforgalma a gépi művelés akadálya. Hiszen a táblásításnak éppen a nagy gépek folyamatos és zavartalan területmozgását kell lehetővé tennie, különben a tömbösített termesztési rendszerekben, ahol egész határ- részeket egy növény foglal el, mi volna a jelentősége? A szántóföldi tábla az a területminimum, amelyen a nagyüzemi gépi művelés már gazdaságos, és a homogén termőképesség még fenntartható. Minden tábla tehát külön-külön egy-egy mesterségesen lehatárolt, kellően szabályos területi egység, amelyen ha a termőhelyi adottságok úgy kívánják, külön-külön, egyedi technológiai terv alapján gazdálkodunk. Ezért mondjuk, hogy a tábla a szántóföldi termesztés legkisebb területi egysége. A táblán belül egységes a ráhatás és kiegyenlített (mennyiség, minőség stb.) a termés. A táblák egymáshoz képest viszont eltérő termőképességűek, használati értékűek, víz- forgalmúak és hasznosításúak is lehetnek üzemen, tájterületen vagy vízgyűjtőn belül. A tábla területi nagyságát is ezek a tényezők határozzák meg. A szántóföldi tábla minimumát a még gazdaságos gépi művelés, maximumát a még homogén termőképesség elérhetősége határozza meg. Mindkét értékmérő víz- forgalom-irányíthatósági tényező is. Ezért a táblásításnak, ami minden mező- gazdasági üzemrendezés alapja, kiindulópontja a táblán belüli vízforgalom- szabályozhatóság. Ezért nincs és nem is lehet területrendezés vízforgalomszabályozás nélkül. A táblacentrikus vízrendezés egyben üzemi területrendezést is eredményez. A táblán belüli fölös víztöbbletek forrásainak meghatározása azonban minden vízrendezés alapja. A tábla vízforrásai és a levezetési víztöbblet meghatározása A szántóterületek vízforrásai közvetlenül és közvetetten csapadékerede- tűek. A közvetlen csapadékforrás a területhez tartozó éghajlati csapadék. Agronómiái és vízrendezési szempontból ez a meteorológiai elem a meghatározó. Hazánkban — a sík területű szántóterületeinket kiemelve — a területhez tartozó csapadékérték éppen hogy elég a talajon keresztüli folyamatos növényi vízellátás fedezéséhez. Mi hát a levezetési víztöbblet? Minden olyan táblán belüli vízterhelés, ami megbontja vagy tartósan lehetetlenné teszi az egyidejű művelést, ha az agronómiái szempontokat tekintjük kiindulópontnak. 42
