Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Petrasovits Imre–Dr. Vajdai Imre: A termőhelyi víztöbbletek termelést korlátozó hatásai
A nitrogén kimosódása, vesztesége a legnagyobb, éppen azért ezek kijuttatása kívánja a legtöbb hozzáértést. Az előveteménytől függően, ősszel csak annyi nitrogént célszerű kiadni, hogy a megfelelő C:N arányt és a szerves anyag kedvező elbomlását biztosítsa. Ez a kiszórandó mennyiségnek mintegy 20—40%-a. A nitrogénműtrágya többi részét közvetlenül a vetőágy készítése előtt munkálják a talajba, illetve a kikelt növények fejtrágyázásához használják fel. A belvízzel gyakran veszélyeztetett gazdaságok vetésszerkezetének meghatározása különös gondosságot igényel. Nem elég csak egy vetéstervet összeállítani, hanem a belvízborításokra számítva, a veszélyeztetett területekre alternatív vetésterv kidolgozása indokolt. Az ilyen vetéstervek összeállításakor a következő szempontokat indokolt figyelembe venni: — a víztöbbletek megszűnése, a belvizek levonulásának várható ideje, a vetőágy előkészítése, időpontja; — a növényfajok és -fajták kiválasztása; — a növények vegyszertűrő képessége. A vetendő növények közül elsősorban a rövid tenyészidejű kukoricák jöhetnek számításba, ezek közül is az igen korai érésűek (EAO 200 — 290) és a korai érésűek (FAO 300—400). Árunövényként még a bab kerülhet szóba, ha a belvíz a területre nem hordott össze sok szermaradványt, a bab ugyanis erre érzékeny. A takarmánynövények közül nagy zöldtömeget ad a silócirok, amely mind zöldnek, mind silónak kitűnő takarmány. A vetésidőtől függően terméshozama elérheti a 20—40 t/ha mennyiséget. A silókukoricák közül is elsősorban az igen korai és a középkorai hibridek jöhetnek számításba. Később érő hibrideket ne vessünk a rövidebb tenyészidő miatt. A különféle egynyári szálas takarmányok közül a csalamádék (kukorica, napraforgó) vetése kerülhet sorra. A vetendő növények magmennyiségét a szokásostól 10—20%-kal célszerű megnövelni. A kikelt növények a többi, a korábban vetett növényekkel szemben fejlődésüknek egy fiatalabb fázisában vannak, így a rovar kártevők is jobban ellepik őket, ami fokozottabb növényvédelmet kíván. A belvizes terület növényeinek terméshozama kisebb, mint a nem belvizes területeké, általában a teljes termés 60—70%-át éri el. A vetésidő rendszerint a nyár elejére esik, amikor legtöbb esetben szárazságra is lehet számítani. Ha hosszabb ideig — 2—3 hétig — nem esik csapadék, akkor öntözéssel lehet a kelést elősegíteni.
