Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Soltész József: A nagytérségi vízrendezés múltja és jövője hazánk sík vidéki területein
a vízrendezés szemléleti és gyakorlati alapja, és csak a helyileg nem hasznosítható fölösleges vizek elvezetése lehet a cél. E szemlélet megvalósításának legfontosabb részterületei a hazai vízgyűjtők felkészítése a csapadék — fogadására; — hasznosítására, szükség szerinti kezelésére, elhelyezésére; — a víztöbbletek rendezett elvezetésére. A termőterületeken alkalmazott módszereket és megoldásokat a művelési ágak mint sajátos talajhasználati és vízháztartási kategóriák jellemzőinek megfelelően kell meghatározni. A feladatellátás tovább differenciálódik a domborzat, ezen belül a talajadottságok és a talajhasználat módjának megfelelően. Bármilyen célt szolgáljon is az adott vízrendezési résztevékenység, illeszkedjék a vízrendezés országos rendszerébe a térség, a táj egységes vízháztartásszabályozási rendjébe. A népgazdaság teherbíró képességének és a koordinációs elveknek megfelelően a fejlesztési munkákat célszerű koncentrálni. A munkák sorrendjét az határozza meg, hogy elsősorban a vízkárral leginkább sújtott területeken, másrészt a vízkárokra leginkább érzékeny, nagy termelési biztonságot igénylő mezőgazdasági területeken kerüljenek megvalósításra. A szakaszos vízelvezetés és a vízkészletek növelése végett a sík vidéki tározást kiterjedten kell alkalmazni. A belvizek csúcsértékének csökkentésére hivatott vízvisszatartáson alapuló időszakos tározások mellett — a hazai gazdasági adottságok figyelembevételével — ki kell fejleszteni a belvízlevezetések gyorsítása céljából létrehozott szivattyús rendszerekre kapcsolt tározókat is, és ezek több célú hasznosítását. E tározásoknak minden esetben ki kell elégíteniük a vízminőségi követelményeket, vagy a befogadók (élővizek, főcsatornák) vízminőségének védelmére ezeket a tározókat kell felhasználni vízminőség-védelmi céllal. Fontos népgazdasági érdek fűződik annak az alapelvnek a következetes érvényesítéséhez, hogy a befogadókba vezetett vizek a befogadó vízminőségét nem ronthatják. Ez az alapelv sokoldalú előnnyel érvényesíthető mennyiségi vonatkozásban is. A kifejtett elvek alapján a hasznos vizek visszatartását, tározását és a káros vizek levezetését mind az üzemi és a helyi jelentőségű közcélú művek, mind a főművek fejlesztésekor egymással összehangoltan, a komplex üzemi meliorációval is egységes rendszerben kell megoldani. A talajok vízháztartását szabályozó talajcsövezés korszerű módszereit ki kell terjeszteni fokozatosan a sík vidéki rossz vízgazdálkodású kötött talajokra is. E talaj csőrendszerek üzemi feltételeinek megteremtése céljából meg kell vizsgálni a befogadó rendszerek alkalmasságát, és a körülményeknek megfelelően a gazdaságossági szempontok figyelembevételével kell a helyes megoldást megválasztani a gravitációs és szivattyús variánsok között. 317
