Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Soltész József: A nagytérségi vízrendezés múltja és jövője hazánk sík vidéki területein

segítette elő. Az 1940 — 42. évben a szélsőséges belvízjárás felhívta a figyelmet a vízrendezés szükségességére, egyúttal sok olyan tapasztalat szerzésére adott módot, amely a későbbi vízrendezési munkák — új szemléletű — végrehajtásánál jól hasznosult.

A második világháború a belvízi művekben súlyos károkat okozott. A fel- szabadulás után végzett — mind nagyobb ütemű — belvízrendezési munkák eredményeképpen a belvízrendszerek teljesítőképessége, figyelembe véve a tározók növekvő térfogatát is, napjainkig (1980) jelentősen fejlődött. A csatornák hossza az 1945. évi 19 500 km-ről 42 000 km-re, a szivattyútelepek teljesítménye 262 m3/s-ról 690 m3/s-ra, a belvízrendszerek fajlagos kiépítése pedig 10 1/s km2-ről 28,5 1/s km2-re növekedett. Az állandó jellegű belvíztározók térfogata eléri a 150 millió m3-t (41. táblázat).

41. táblázat. Kimutatás az állami főművekről [Csatornák-szivattyútelepek, 1980]

Vízügyi Igazgatóság

„A” kategóriájú belvíz- csatorna (főmű) km

„B” kategóriájú belvízcsatorna (társulati) km

Szivattyútelep

db

kapacitás

m3/s

Győr

705

836

21

58,89

Budapest

293

395

9

14,16

Baja

750

1 565

6

28,70

Székesfehérvár

127

337

3

11,25

Pécs

88

200

9

12,35

Szombathely

19

100

1

5,10

Nyíregyháza

2 021

2 669

23

69,00

Miskolc

440

962

22

51,94

Debrecen

2 156

2 119

23

66,99

Szolnok

1 524

3 221

45

92,00

Szeged

1 814

2 768

45

96,64

Gyula

1 301

2 243

74

182,51

Összesen:

11 238

17 415

281

689,53

A sík vidéki vízrendezés vázolt fejlődésének ütemét a mindenkori társadalmi-gazdasági adottságok határozták meg.

Alapvető jellemzője volt e fejlődésnek az érdekeltek bevonása a vízi munkák megvalósításába a társulatok útján. A vízügyi szervek, köztük a társulatok 1948-ban történő államosításával a társulati feladatok állami feladattá váltak. A következő évtized során bebizonyosodott, hogy az államra és az érdekeltekre egyaránt hátrányos a helyi kezdeményezésekben és áldozatvállalásban rejlő erők figyelmen kívül hagyása. Ezért 1958-tól — új típusú szocialista szervezetként — alakultak meg a vízgazdálkodási társulatok.

E társulatok létrejöttével nemcsak a helyi jelentőségű közcélú (társulati)

306