Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Soltész József: A nagytérségi vízrendezés múltja és jövője hazánk sík vidéki területein
vízgazdálkodási-vízrendezési tevékenységek elkülönülése valósult meg, hanem ez a folyamat segített a szocialista nagyüzemi vízgazdálkodási-üzemi vízrendezési feltételek kialakulásában is. Mind sürgetőbbé vált a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításával, a nagytáblák létrehozásával egyidejűleg megszüntetett üzemi vízrendezési elemek pótlása a megváltozott körülmények között. A vízgazdálkodás fejlesztésében kedvezően hatott a vízgazdálkodás egységes központi szervezetének létrehozása Országos Vízügyi Főigazgatóság, majd Országos Vízügyi Hivatal elnevezéssel. E szervezetek koncepcionális munkája tudta a nagytérségi vízrendezés kialakításának és tervszerű végrehajtásának feltételeit megteremteni a területi szervezeteik, a vízügyi igazgatóságok útján. A vízrendezés fejlődésének jogi megalapozását az 1964. évi Vízügyi Törvény, az 1965. évi Társulati Törvény, az 1978. évi új módosított Társulati Törvény, illetve énnek végrehajtási utasításai jelentik. A műszaki tervezés módszerei a századforduló után alakultak ki, lényegileg egymásra épülve, és egymás megállapításain fejlődve jutottak el a mai korszerű szemléletig és módszerekig. Az első időszak Bogdánffy Ödön nevéhez fűződik, aki a talajminőség és vízgyűjtő terület kiterjedésének figyelembevételével becsléssel határozza meg az árvízzel analógnak tekintett mértékadó vízmennyiséget. Korbély József és Kenessey Béla nevéhez fűződnek a belvíz hidrológiai kutatásának alapjai, az összegyülekezés, a csapadék törvényszerűségeinek figyelembevétele. Újabb korszakot jelentett Németh Endre munkássága, aki — olasz kutatók nyomán — magyar viszonyokra alkalmazta a csapadék maximumfüggvényéből levezethető lefolyási függvényt. Bogárdi János és Salamin Pál részben a tározási elmélet bevezetésével, illetve az utóbbi a talaj adottságok, a talajfagy és hóolvadás törvényszerűségeinek szélesebb körű figyelembevételével fejlesztette tovább a méretezési elméleteket. Ma mindinkább tért nyernek a számítógépes eljárások, melyeket külön fejezetben ismertetünk. 42. táblázat. A sík vidéki vízrendszerek (belvízrendszerek) fejlődésének adatai Év Csatorna - hossz km A szivattyú- telepek kapacitása m3/s Fajlagos kiépítés s/km2 Tározás millió m3 I960 24 900 443 16,0 150 1965 27 700 503 22,0 180 1970 32 800 618 24,0 232 1975 36 000 645 26,5 260 1980 42 000 690 (30) 28,5 300* * Ebből 150 millió m3 állandó jellegű tározótérfogat, a többi ideiglenes. 20* 307
