Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
milyen kényszerű pangási idők, s milyen gyakorisággal tartoznak. Ezek a levezetőhálózat szállítókapacitását meghaladó lefolyások eseteiben következhetnének be. Az üzemi csatornahálózat sűrűségét (ezt az ellentmondásos problémát) a munkaúthosszak és a vízrendezési igények ütköztetésével, a „táblásítás” keretein belül kell tisztázni, mivel a csatorna egyben táblahatár is, és ezzel a táblaméretet korlátozza. Most csak azzal foglalkozunk, ami a csatornába került víz sorsára vonatkozik. Az üzemi hálózatba került vizekkel való gazdálkodásnak is feladata lehet a víz visszatartása azzal a céllal, hogy a lefolyó vizek egy részét, arra kijelölt helyen, a talajvízig szivárogtassa, s így tározza, lehetővé téve, hogy a növény- állomány vízigényét szükség esetén a talajvízből elégíthesse ki. Ezt a talajvíz sótartalma korlátozhatja. Az üzemi berendezések keretében a lefolyó vizek átmeneti visszatartására az ún. ideiglenes tározók alkalmasak. Ideiglenesek azért, mert a lefolyó vizek átmeneti tározását csak annyi ideig teljesíthetik, amíg az ideiglenes tározónak kijelölt terület mezőgazdasági hasznosítását a vízborítás nem zavarja. Ennek megfelelően ideiglenes tározás céljára főleg a gyepterületek alkalmasak, amelyeken a tavaszi kritikus időszakban az 1 — 2 hetes vízborítás nem károsítja a növény- állományt. Sík vidéki, alföldi területeinken — külterjes megoldással (legelősáncolás) — eddig is ez volt a gyakorlat, s így új javaslat nem hangzott el az ideiglenes tározók fogalmának bevezetésével. Csupán a korábbi gyakorlatnak fejlett műszaki eszközökkel, tervszerű módon, a mezőgazdasági termelés igényeinek messzemenő figyelembevételével történő megvalósításáról beszélünk. A kritikus esetekben meggyorsított lefolyást így kívánjuk ellensúlyozni azzal a céllal, hogy a térség vízháztartásának káros eltolódásához a gyorsított levezetés ne vezessen, illetőleg, hogy az ideiglenes tározókból való beszivárogtatást a víz- háztartás szabályozása során kézben lehessen tartani. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a domborzattól függő korábbi spontán tócsaképződést a táblán megszüntetve, táblaméretű „tócsát” tervezünk ideiglenes tározó formájában, ahol kijelöljük a víz átmeneti felszíni tartózkodási helyét, és szabályozhatjuk ott-tartózkodásának idejét. Az ideiglenes tározó helyéül domborzati szempontból a mélyebb fekvésű területek alkalmasak, hogy a feladat energiahasználat nélkül megoldható legyen. A domborzati adottságok meghatározzák, hogy — a környező területek sérelme nélkül — milyen magas vízréteg tározására lehet alkalmas a kijelölt ideiglenes tározó. Az ideiglenes tározó adottságain tereprendezéssel némileg módosíthatunk is. Ha e kijelölt hely az üzemi hálózat belső szakaszaihoz csatlakozik, úgy benne a megengedhető max. tározási szint túllépését automatikus felsővíz- szint-szabályozóval kell korlátozni. Az automata zsilip vagy műtárgy az előrejelzés alapján szabályozható legyen, hogy visszatartsa a lefolyó vizeket vagy kizárja a tározódást. Az üzemi hálózat torkolatához legközelebb eső ideiglenes tározónak, a fentieken túl, még kiegyenlítő szerepet is be kell töltenie. Az üzemküzi hálózatot 123
