Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön

— a nagyobb vízgyűjtő területére való tekintettel — más fajlagos vízhozamra méretezik, mint az üzemi hálózatot. Az érvényben levő irányelveknek megfelelően a mintaöblözetek befogadóinak méretezésére szerkesztett grafikont a 24. ábrán mutatjuk be, amelyet a 20. ábrával összevetve, a kiugró különbség jól érzékelhető. Jól ismert a vízgyűjtő terület összegyülekezési ideje és a mértékadó fajlagos vízhozam negatív kapcsolata; vagyis, hogy az öblözet területének növekedtével a kifolyási szelvényben megnő az összegyülekezési idő, s vele együtt csökken az azonos biztonságot adó fajlagos lefolyás mértékadó értéke. Az üzemi hálózat torkolatánál egy rövidebb összegyülekezési idejű, kistérségű

24. ábra. A főművi levezetőhálózat terhelése, a március havi összes lefolyó víztömeggel, 14 napos levezetési idővel számolva

öblözet üzemi főcsatornája csatlakozik egy hosszabb összegyülekezési idejű nagy öblözet közcélú csatornájához. Az üzemi hálózatok torkolatánál ez az eltérés feloldást kíván, mert a kis üzemi öblözet hevesebb vízjárású lefolyása esetenként túlterhelheti a befogadó kiegyenlítettebb, s ezért kisebb fajlagos vízhozamra méretezett szállítókapacitását.

A gyakorlatban eddig ez úgy oldódott fel, hogy a befogadó túlterheltsége esetén a víz a befogadók mély part menti területein kiterült, ott átmenetileg tározódott, majd fokozatosan levonult úgy, ahogyan a befogadó vízszállító kapacitása engedte. Ha nagyobb biztonságra törekszünk, célszerű ezt a jelenséget is tervszerűen irányítani. Ennek egyik eszköze lehet az üzemi hálózat torkolata közelében levő ideiglenes üzemi tározó is.

E jelenség érzékeltetésére mutatjuk be a 25. ábrát. A Kondoros-völgyi öblözet kifolyási szelvényében levő vízhozammérőn mért napi átlagos vízhoza124