Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
lehetséges levezetési megoldások közötti választás az üzemelés irányítóját olyan kérdések elé állítja, melyeknek szubjektív megítélés útján való eldöntése egyre kevésbé járható út. Egy megbízható nagytérségi optimalizálásnak, illetve az ez úton kapott üzemelési rendnek ilyenkor alá kell rendelni a kistérségi érdekeket, mert ez az össztársadalmi érdek. A teljes hálózat összehangolt és a kistérségi érdekeket fokozottabban szolgáló fejlesztése az ilyen rendkívüli esetek gyakoriságát csökkenti. A feladatok és lehetőségek helyes értelmezése végett foglalkozzunk kissé az üzemi levezető hálózat elemeivel, hogy az egységes üzemeltetéssel járó igényeket megfogalmazhassuk. A termesztőnek — üzemi vízgazdálkodás megvalósulása esetében — gondja van a csapadék visszatartására, illetőleg a terméscsökkenést okozó többletvizek mielőbbi levezetésére. A folyamat, vagyis mind a felszíni, mind a talajban levő vizek mozgása a tábla széléig a vizmozgás törvényei szerint megy végbe. Bizonyos mértékig ezt befolyásoljuk, amikor a befogadócsatorna vízszintjét abból a célból szabályozzuk, emeljük vagy süllyesztjük, hogy a lefolyást ezzel előmozdítsuk, esetleg visszaduzzasztsunk. Ez a szabályozás az üzemeltetés során, a megelőző helyzettől függően előre elrendelhető, a szabályozóművek beállítása előre végrehajtható. Nem kell akkor kapkodni, amikor a belvíz már jelentkezett, s a művek megközelítése is gondot okozhat. A várható tavaszi belvízhelyzet előrejelzése tekintetében megbízhatóbbak a kapcsolataink, mint amilyenekkel a meteorológia a várható csapadékot, az olvadást több (1—3) hónapos előretartással jelezni tudja. Az őszi csapadékösszegek és a tavaszi talajvízjárás adatai megbízható kapcsolatban vannak (15. táblázat), ami — különösen a magas talajvíz esetén — jelentősen befolyásolhatja a tavaszi kritikus időszakban várható lefolyást [Vibág, ATE, 1980], hiszen a talajban ilyenkor nincs szabad tározótér. Ezek után tekintsük át röviden az üzemi elvezetőhálózat tervezési problémáit. Erre részletes javaslatot korábban tettünk [ATE, 1977]. E javaslat segédleteit már bemutattuk a 20. ábrán, mely a talajtól függő fajlagos lefolyás különböző gyakoriságú értékeire ad tájékoztatást. A 22. ábra a csatornasűrűség figyelembevételekor szükséges korrekciós tényezők alkalmazását szolgálja, a 23. ábra pedig a levezetőhálózat méretezésekor a mértékadó változat kereséséhez azt adja, hogy a különböző választható fajlagos lefolyásokhoz esetenként 15. táblázat. A márciusi talajvíz és az október—decemberi csapadék, valamint az októberi talajvíz kapcsolata A kút helye és száma A vizsgált évek száma A totális korreláció R Őszi csapadék talajvíz szerepének súlya, % Karcag 224 39 0,86 22 78 Kondoros 97 39 0,95 02 98 Kískunmajsa 2238 14 0,81 58 42 122
