Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
A tervezési feladatok ellátásához szükséges vízhozam-bázisadatokat a 20. ábrán már bemutattuk. A műszaki tervek elkészítéséhez javasolt irányelveket és segédleteket az irodalomban [1981] részletesen ismertettük, Az esetenként indokolt műszaki színvonal eldöntésére hivatott optimumvizsgálat kulcskérdése csupán a beavatkozástól várható üzemi eredmények megbízható felmérése. Enélkül a műszaki berendezés lehet akár túl-, akár alulméretezett, márpedig egyik sem kívánatos. A tágabb értelemben vett kistérségi (üzemi) és a nagytérségi hálózatok kapcsolatát, illetve egymásra hatásukat felsőirányitás esetén az jellemzi, hogy : az előbbi egyrészt befogadja a területről lefolyó vizeket, másrészt a felülről vezérelt üzemi rendnek megfelelően azokat a befogadó közcélú nagytérségi hálózatba szállítja. A felszíni víz keletkezésének, illetőleg a befogadókapacitás korlátáiból fakadó elvezetési lehetőségeknek ellentmondásait ez esetben az üzemi hálózat úgy oldja fel, hogy a víz a keletkezési helyén a mély területeken kiterül, átmenetileg ott tározódik (pang), majd a lehetőségektől függően folyik az üzemi, majd a nagytérségi befogadócsatornába. Üzemi vízgazdálkodás, üzemi vízrendezés hiányában, ja vízjárta területeket általában kihagyják a művelésből, s legfeljebb mint gyepet hasznosítják. A domborzattól függően vízjárta területek akadályai a szabályos táblakialakításnak, illetőleg a homogén termőhelyi viszonyoknak. Az üzemi vízháztartás-szabályozás bevezetése esetén az üzemi hálózat feladatát a táblaszintű vízháztartás-szabályozásból fakadó mértékadó vízhozamok befogadása és elvezetése, valamint az üzemi vízgazdálkodás kapcsán jelentkező tározási igény határozza meg. A táblán megjelenő felszíni víz, a levegőtlenséget okozó talajnedvesség, a magas talajvíz már el nem tűrhető mértékadó esetei adják a különböző rendű üzemi vízszállító elemekkel szemben támasztható szállítókapacitásigényt, s vele együtt az eltűrt vízbő állapotok gyakoriságát. A hálózat szállító- képessége és a pangási idő kapcsolatát a 23. ábrán mutatjuk be. Mivel a víz- háztartás szabályozásának lehetősége végett létesített művek elvezetőképességét esetenként nem lenne célszerű kihasználni, mert az a csapadék-visszatartás elvének feladását jelentené, a táblaszintű vízgazdálkodásnak szüksége van az elvezetőművek szállítóképességének szabályozási lehetőségére, Ez gyakorlatilag az elvezetőhálózati elemek zárását, illetve a lefolyó vízhozamok szabályozását jelenti. Ennek híján vízháztartás-szabályozásról nem beszélhetünk. A tábla hatása a különböző rendű vízszállító elemekre, a mértékadó esetben elvezetendő vízhozammal, valamint a szabályozási lehetőség igényelt mértékével írható le. Alsó irányítás esetén az üzemi hálózatnak kell befogadnia a tábláról mértékadó esetben lefolyó vizeket, az üzemi vízgazdálkodás feladatai keretében lehetővé^kell tennie a tábláról lefolyt vizeknek ideiglenes tározóban történő átmeneti visszatartását. Végül az üzemközi hálózatba történő vezetés keretében meg kell oldania a zökkenőmentes alkalmazkodást a nagytérségi befogadóhálózat lehetséges terheléséhez. Az üzemi hálózat műtárgyai legyenek alkalmasak a vízkormányzás auto120
