Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
befolyásolni, s ezt célszerűen meg is tesszük. A drénezéssel egy másik fejezetben részletesen foglalkozunk majd. A drénezés szikkasztó szerepe az időjárási tényező hatását korrigáló alrendszerbe, talajvízsüllyesztő hatása pedig a termőhelyi viszonyok javításához sorolható. Kis fajlagos vízhozama azonban az elvezetőhálózat vízszállító képességére mértékadó módon nem hat. Gondot inkább a drénvizeket befogadó csatorna üzemvizének célszerű süllyesztése, illetőleg a drénvizek átemelése okozhat. összefoglalóan meg kell állapítanunk, hogy a tábla vízrendezésének, vízháztartása szabályozásának megoldásához a műszaki megoldások rendelkezésre állanak. Egy-egy feladatot több változatban — több műszaki színvonalon is meg lehet oldani. A tervezésnek, illetőleg az alkalmazandó műszaki színvonal megválasztásának ma még az a gondja, hogy az optimumvizsgálathoz szükséges és termésben jelentkező eredmény változatok megbízható megítéléséhez a differenciált objektív ismeretek még alig-alig, sok esetben pedig még nem állanak rendelkezésünkre. Az üzemi elvezetőhálózat Az üzemi elvezetőhálózathoz sorolhatjuk mindazokat a csatornákat a műtárgyaikkal együtt, melyek üzemeltetését — az üzemi vízgazdálkodási feladatok ellátása végett — magának az üzemnek kell vállalnia. E hálózat utolsórendű elemei a tábláról lefolyó vizeket befogadó ,,táblacsatornák”, A hálózatot kiegészítik a lefolyást szabályozó műtárgyak és az üzemben szükséges tározóterek. A táblacsatornákba folyó vizeket végső soron az üzemi levezetőcsatornák gyűjtik össze és vezetik a közcélú nagytérségi csatornákba. Ez utóbbiak üzemeltetése a területi szervek feladata, mert már a nagytérségi érdekeket is szolgálniuk kell. Most tárgyaljuk először az üzemi hálózattal, annak létesítésével felmerülő döntés-előkészítő feladatokat, gondokat. Az elvezetőhálózati elemek méreteinek számításához ismernünk kell annak a lefolyáshullámnak vízhozamban megadott csúcsértékét, melynek elvezetéséről késleltetés nélkül, a felszíni vízképződés ütemében gondoskodnunk kell. Minden lefolyáscsúcsértékhez tartozik valamilyen előfordulási gyakoriság. Ezek ismeretében dönthető el, hogy melyik az a csúcsvízhozam, melynek feltétlen elvezetését lehetővé kell tenni, de amely érték felett előforduló vízhozamok esetén eltűrjük, hogy a víz késleltetéssel folyjon csak le a tábláról. Ezekkel az esetekkel kapcsolatban már számítani kell arra, hogy a képződő felszíni víz nem keletkezése ütemében folyik le a tábláról, hanem ott megengedett (eltűrhető) ideig átmenetileg tározódik, pang. Magáról a jelenségről már részletesebben is szó volt, itt csak azt kívánjuk rögzíteni, hogy a csatornaméreteket meghatározó ,, mértékadó” eset együtt jár bizonyos kockázattal, s így optimumot kereső mérlegelés tárgya. Ez az optimum termelési színvonalanként eltérő lehet. 119
