Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)
Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön
március—áprilisban egyszer, illetve kétszer várható napi átlagos csúcsvíz- hozamra méretezzük. A 23. ábra segítségével eldönthetjük, hogy a különböző idejű március — áprilisi pangást idők közül a tűrhetőt megjelölve, milyen mértékadó vízszállító képességűre méretezzük az üzemi hálózatot. A felszíni vizek gyors összegyülekezését és elháríthatatlan kárt okozó koncentrált kiöntését elkerülendő, az üzemi hálózat vízszállító kapacitását a keresztezési műtárgyakba épített tiltókkal több ponton szabályozhatjuk, s ezzel a rendkívüli felszíni vizeket keletkezési helyükön való átmeneti pangásra kényszeríthetjük. így a terhelés egyenletesebben oszlik meg a területen. De hasonló lehet a cél a nyári záporok gyorsan lefolyó vizeinek rövid idejű célszerű visszatartása végett is. Fentiekben a felszíni vízképződés jelentőségét elemeztük. De hasonló gondokat okozhat az aktív talajréteg túl nedves állapota, a levegőtlenséget okozó víztöbblet. A növények életét zavaró talajlevegőtlenség a táblán végzett gépi munkák időpontját, a felhasznált energia mennyiségét, a munka minőségét is befolyásolja. Ezért a kedvezőtlen talajviszonyok indokolhatják a táblák vagy tábla- részek lecsapolását. A lecsapolás szó használata a gyakorlatban nem egyértelmű. Ezért itt szükségesnek látszik röviden azzal is foglalkozni, miként alkalmazzuk itt, különben félreértések forrása lehet. Csapra verni, megcsapolni, lecsapolni azonos fogalmat takar. Értelemszerűen alkalmazták a vízműszaki gyakorlatban, amikor mocsarak lecsapolásáról beszéltek, mert egy lefolyástalan terepteknőt „vertek csapra” azzal, hogy a benne álló vizek levezetése céljából csatornát építettek. S ha a csatornán még zsilip is készült, a csap — kívánság szerint — nyitható, zárható lett. Értelemszerűen alkalmazzák a lecsapolás kifejezést rizstelepeken is, amikor megnyitják a zsilipeket, hogy a rizsföldről leeresszék a rajta álló vizet. A talajt is megcsapolhatjuk a belé helyezett alagcsövekkel (őrénekkel), hogy értelmezésünk szerint a benne álló levegőtlenséget okozó vizeket elvezessük. De értelmezésünk szerint nem lecsapolás, amikor a felszínen mozgó „belvizeket” csatornahálózat építésével gyorsabb levonulásra késztetjük. Ezért beszéltünk a felszíni vizek levezetéséről, a talaj lecsapolásáról és nem fordítva. A lecsapolás műszaki eszköze a talajzóna gyorsabb szikkasztását szolgáló drénezés. Cél, hogy a mély talajvíz ellenére fellépő tavaszi levegőtlenséget mielőbb megszüntessük, ezzel a talaj művelésre alkalmas állapotot, illetőleg a növények fejlődéséhez szükséges hőmérsékletet és kedvező levegő—víz arányt korábban létrehozzuk. A talaj csövezést a cél érdekében jól egészítheti ki a talajművelés keretébe sorolható vakonddrénezés és a mélylazítás. Ugyancsak drénezéssel oldható meg az a feladat, amit a magas talajvíz süllyesztésének, szabályozásának igénye [Szalóki, 1974] tűzhet ki célul. Szabályozáson itt is azt értjük, ha a drének működését módunkban áll esetenként 118
