Petrasovits Imre (szerk.): Síkvidéki vízrendezés és -gazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1982)

Dr. Oroszlány István: A nagy-, illetve kistérségi levezetőhálózatok kölcsönhatása és egysége Alföldünkön

között is a megkívánt határok között tartsa. Alföldünk éghajlati adottságai mellett öntözés nélkül azonban ez csak közelíthető, és csupán kedvező esetben megvalósítható cél. Számolni kell a változékony csapadékkal, a növényállományonként változó evapotranszspirációval, a változó talajvízmélységből hasznosítható vízkészlettel. És bár öntözés nélkül a vízháztartás szabályozása Alföldünkön csak korlátozott eredményt adhat, a vízhiány csökkentését illetően felér egy öntözés hatásával, a víztöbblet tekintetében pedig jelentősen csökkentheti azt a kockázatot, amit a nagytérségi vízrendezés képtelen elhárítani. A megoldásának első feltétele, mint részletesen tárgyaltuk, a vízháztartási helyzetnek naprakész ismerete, az észlelt adatok folyamatos nyilvántartása.

A nyilvántartást célszerű a vízháztartási egyenlet szerkezetének megfelelően elvégezni. Az általánosságban, de esetenként is érvényes vízháztartási egyenlet:

C + H = E + P + T, ahol:

C = a csapadék,

H = a hozzáfolyás,

E = az elfolyás,

P = a párolgás,

T — a tározódás.

Magyarázatot kíván a H, E, P, T tagok értelmezése.

A vízháztartási egyenlet mindig valamely előre megfontolt időszakra és térre vonatkozik.«A folyamatos nyilvántartás műszaki lehetősége, a felszereltség szabja meg az időszak hosszát, vagyis hogy milyen gyakran ellenőrizhetjük a vízháztartás változását. Ez történhet akár naponta is, legfeljebb azonban hetenként. Térként célszerű az ellenőrzést az azonos kezelésben részesített és azonos termőhelyi adottságú területegységekre (tábla, tömb) végezni. H-n mindenekelőtt az öntözővizet kell értenünk, de ebben a tagban jelentkezik a területre kívülről ráfolyt árvíz, belvíz, fakadóvíz is. Elfolyás (E) elnevezéssel a területről eltávozó felszíni és felszín alatti vizeket tartjuk nyilván. P a mindenkori evapotranszspiráció. A T (tározás) néven a talajnedvesség változását, a talajvízszint ingadozását tartjuk nyilván, melyek a növény által a talajból felvehető vízkészletet, illetőleg magas talajvíznél a káros levegőtlenséget jellemzik. Az egyenletből egy ismeretlen tag mindig kifejezhető, ha a többit mértük (számítottuk). Például az öntözés időszerűségét jelzi, haaT (ez esetben DV), vagyis az aktív talajrétegben tározott felvehető vízkészlet a megengedett alsó határ felé tart. De a nyilvántartás jelzi azt is, haaTa levegőtlenséget okozó felső értékhez közeledik, amikor a levezetés (E) lehetőségeivel kell élnünk. A vízháztartási helyzetek hosszú idősorát statisztikailag is feldolgozhatjuk, amiből a különböző — beavatkozást kívánó — szélső esetek gyakorisága is meghatározható. Ez viszont a további beavatkozás lehetőségét megteremtő műszaki létesítmények építésének szükségességére mutathat rá.

A műszaki létesítmény tervezése kapcsán a tervező első kérdése, hogy

111