Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 4. Az időszakos vizbőség eróziós kárai és a talajvédelem
hidrotechnikai eljárásokkal mesterségesen is befolyásolható. így, az olyan sós és szikes talajokon, amelyek agyagtartalma kicsiny, és a Na nem hatolt be az adszorpciós komplexusba, egyszerű árasztó öntözéssel jelentős mérvű meliorációs hatás érhető el. Hazánkban a Duna—Tisza közének vízáteresztő szikesein Herke és munkatársai: Harmathy és Szekér értek el jelentős meliorációs hatásokat a talaj rizstermesztéssel egybekötött időszakos elárasztásával. Ugyanezen a tájon érdekesen káros hatását lehet tapasztalni a kilúgzásnak, mézpázsitos sziki gyepek árasztó öntözésekor. A több éven át tartó nagy vízadagos árasztó öntözés hatására az eredetileg szikes talaj sótartalma csökken, s a szikes talajt igénylő mézpázsit kipusztul, kevésbé értékes fűféléknek és gyomoknak engedve át a területet. A hidrotechnikai eljárások az ellenkező irányú folyamatot is kiválthatják. Túlzásba vitt öntözés megemelheti a talajvízszintet, s ennek eredményeként — ha a talajvízben Na-sók vannak — a feltalaj szikesedése következhet be. Szikesedést lehet előidézni ott, ahol a szikes talajokon keletkezett felszíni vizeket nem szikes talajokra vezetik vagy öntözésre használják fel. A szikes talajon rövidebb-hosszabb ideig álló víztömegek a talaj Na- és Mg-sóit kioldják. Ha az ilyen víz jó talajra kerül, a sótartalom növekedése, esetleg elszikesedés következhet be. 4. Az időszakos vízbőség eróziós kárai és a talajvédelem A talaj felületén keletkező időszakos vízbőség következménye az erózió is. A felületen képződött és lefolyó vizek a talajt részben vagy teljesen kilúgozzák, illetve a talajrészecskéket a mélyebb helyekre sodorják. így közvetlen és közvetett károk keletkeznek, amelyek lehetnek elsődlegesek és másodlagosak. A legközvetlenebb és elsődleges kár a termőtalaj termékenységének csökkenése, végül a termőréteg pusztulása után a terméketlenség. Gyakran a másodlagos károk is nagy jelentőségűek. Ezek közül legáltalánosabb az erózió sújtotta területről lehordott talajrészek lerakódása az alsóbb művelt területeken, ahol azonban rendszerint már kevésbé termékeny talaj keletkezik. A hordalék egy része vízfolyásokba kerül, melyek feliszapolódnak, növekedik a karbantartási költség, sőt — a meder szűkítése miatt — elöntések okozójává válik. Számos olyan közvetett kárral is számolni kell, amelynek hatása olykor a vízgyűjtő területén kívül jelentkezik. Legszomorúbb formája ennek egész vidékek mezőgazdasági elnéptelenedése. Hazánkban a talaj pusztulása nem olyan gyors, mint pl. az Egyesült Államokban vagy Afrika és Ázsia számos országában. Éghajlati adottságaink mérsékeltebbek, és gazdálkodásunk is sokoldalúbb, ennek ellenére az erózió nálunk is mintegy 1,6 millió hektáron fenyegeti a termőtalajt. Az eróziós károkat létrehozó, illetve befolyásoló tényezőket két nagy csoportba sorolhatjuk. Ezeket egyrészt — a természetes környezet, — az emberi tevékenység alakítja. Az első csoportba — a csapadék, — a talaj, — a domborzat és — a növényzet; 95
