Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 3. Az időszakos vizbőség jelenségei
A talajfejlődés szikesedés felé irányuló ágának magyarázatával sok elmélet foglalkozik. Mindegyik megegyezik abban, hogy a talajvíznek és mozgásának különleges szerepe van. Kovács Gy. szerint, a talajvízszint mélysége határozza meg a talajbaszivárgó és az annak felületéről elpárolgó víz mennyiségét. A vizgyűjtő-területen belül a beszivárgás (B) ugyanis a talajvízkészletek fő utánpótlását jelenti, a párolgás (P) pedig azok legfőbb veszteségeit, így ahol a B = P, ott a talajvíz megközelítően azonos szintű. Ez a talajvízszint-helyzet számítható a különböző klimatikus és talajviszonyok között. Ahol a talajvíz szintje ennél magasabb, ott a párolgás lehetősége megnő, vagyis ebben az esetben a B<P Ez a körülmény a talajvíz felfelé irányuló mozgását idézi elő, márpedig a talajvíz mindig tartalmaz különböző minőségű és mennyiségű sókat, s igy a víz elpárolgása után a felső talajrétegek sótartalma nő. Ahol a talajvíz Na és Mg sókat is tartalmaz, ott a talaj elsó- sodása, elszikesedése szinte elkerülhetetlen. Fordított esetben, vagyis ahol a B> P illetve ahol a talajvízszint mélyebben van, ott a talajban a víz főleg lefelé mozog. A lefelé irányuló vízmozgás a talaj oldható anyagait a mélyebb rétegekbe, majd a talajvízbe szállítja. így elsősorban a növényi táplálóanyagokban állnak be veszteségek, de kedvezőtlen a feltalaj oldható mészvegyületeinek talajvízbe kerülése is. E folyamatok, az időszakos vízbőség s az időszakos vízhiány eseteiben egymást váltják. A vízgyűjtő területen jelentős különbségek vannak a talajvízszint mélységében. E különbségek eredhetnek csupán az eltérő domborzati magasságviszonyokból, de visszavezethetők földtani vagy egyéb okokra is. Az eredmény azonban mindenképpen azonos. A vízgyűjtő magasabb fekvésű és mélyebb talajvízszintű területen a B> P, vagyis a nagyobb beszivárgás folytán a talajok kilúgozásának a lehetősége áll fenn, míg a mélyebb fekvésű és a talajfelszínhez közelebb levő talajvízszinttel rendelkező részeken a vízgyűjtő- területen a B<E vagyis a nagyobb párolgás folytán a feltalaj sókban gazdagodik. Ez a folyamat ott előnyös, ahol az alsó talajrétegekben szénsavas mész vagy egyéb kedvező vegyületek vannak (mezőségi talajok képződése), de káros ott, ahol a talajvíz Na (vagy Mg)-sókat tartalmaz, mivel a talaj sóssá, szikessé válik (27. ábra). A vízmozgás iránya a talajban 27. ábra. A talajvízszint és a lalajszelvénybeU vizmozgás összefüggése (Dr. Kovács után) 94
