Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 3. Az időszakos vizbőség jelenségei
— A lecsapolás hatására a talaj nagyobb mélységben válik morzsás szerkezetűvé, poro- zitása fokozódik. — A jobb levegőgazdálkodás és magasabb hőmérséklet következtében az aerob bomlás a talajt könnyen felvehető növényi tápanyagokban (különösen nitrátokban) gazdagítja. — A lecsapolás fokozza a láptalaj szilárdságát, lehetővé teszi művelését és a munkák gépesítését. — Talajműveléskor az energiafelhasználás 20—25 százalékkal kisebb. — Csökkenti a növényi betegségek fellépésének és a fagykárok veszélyét. — A lecsapolás javítja a vidék egészségügyi helyzetét. 3. Az időszakos vízbőség jelenségei Az időszakos vízbőség körülményei között nem az egész tenyészidő alatt áll fenn kedvezőtlen állapot a növénytermesztésre, hanem annak csak hosszabb-rövidebb szakaszán. Ilyen körülmények leginkább hullám- és ártereken ár- és belvízelöntések hatására alakulnak ki. De nem ismeretlen az öntözés hatására létrejövő időszakos vízbőség sem. Az időszakos vízbőség egyik sajátos következménye az erózió. Erózióról akkor beszélünk, ha az időszakosan keletkezett felületi vizek mozogni kezdenek, és a termőtalajt vagy ennek egy részét elsodorják. Á hullámterek hasznosítása Hazánk hullámtéri területeinek nagyságára jellemző, hogy a Duna-völgy folyóinak töltések közötti teljes területe 70 348 hektár, amiből 20 390 hektár a középvizi meder és 49 948 hektár a hullámtér. A Tisza-völgy folyóinak töltések közötti teljes területe 111 279 hektár, amelyből 11 472 hektár a középvízi meder és 99 807 hektár a hullámtér. Itt a hullámtér aránytalanul nagy kiterjedését a Tisza szeszélyes vízjárása okozza. Országosan tehát 149 765 hektár, kereken mintegy 150 000 hektár hullámtéri terület okszerű hasznosításáról kell gondoskodni úgy, hogy a vízügyi érdekek mellett az számottevő mezőgazdasági termeléssel járjon. A hullámtér hasznosításához sorolhatjuk azokat a területeket is, amelyek töltésezés nélküli folyószakaszon a középvízi meder és az árvíz által már el nem ért magas partok között húzódnak. A hullámtér (26. ábra), a folyók árvízi medre, azért abban csak olyan gazdálkodást szabad folytatni, amely nem akadályozza az árvíz és a jég levonulását, és nem okoz a hullámtéren olyan feliszapolódást, ami az árvizek szintjét idővel károsan megemeli. Ezek a hullámtér hasznosítása kapcsán felmerülő alapvető vízgazdálkodási követelmények. A hullámterek mezőgazdasági hasznosítása elvileg másodlagos, mert szerepük az ár és jéglevonulás biztosítása. Az ésszerűség és az érintett területek nagysága azonban szükségessé teszi a vízgazdálkodási érdekkel összhangban álló mezőgazdasági hasznosítást is. A hullámtér az árvizek alkalmával hosszabb-rövidebb ideig elöntés alá kerül. A hullámtéren csak akkor kifizetődő a gazdálkodás, amikor a termést viszonylag csak kis gyakoriságú elárasztás veszélyezteti. Az árvíz és ajég szabad elvonulásának érdekében, az árvízi sodorvonal elhelyezkedéséhez igazodva, a folyó két partján bizonyos sávszélességet szabadon kell tartani. Ezen a sávon belül sem erdőt, sem egyes fákat, bokrokat, cserjéket nem szabad megtűrni. Ugyanitt szántóföldi növénytermesztés sem engedhető meg egyrészt a feliszapoló hatás, másrészt 6* 83
