Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 2. Az állandó vizbőség jelenségei
talajfelületen veszélyes, mert a laza talajnak kisebb a hőkapacitása, a száraz talajnak pedig kisebb a hővezető képessége. A nedves talaj több fajhőt tartalmaz, ezért célszerű fagyveszély előtt hengerezni, hogy ezzel a kapilláris nedvességet felhozzuk a felszínre. A láptalaj télen kevésbé fagy át, mint az ásványi talaj. Tavaszi felmelegedéskor fordított a helyzet, mert amikor a mélyebben átfagyott ásványi talaj már felengedett és munkálható, a láptalaj még nem vehető művelésbe. A sík és átmeneti lápok legegyszerűbb művelési módja, ha feltörés után minden különleges kezelés nélkül szántóművelést („Schwartzkultur”) folytatunk. Különleges felkészülésre nincs szükség, nagyobb költséggel nem jár. Hátránya, hogy a lápokon gyakori felfagyást, a késő tavaszi és kora őszi fagyokat, a láptalajra jellemző nagy gyomosodást, száraz időben a talaj fellazulását és a szélhordást úgyszólván semmi sem akadályozza. Túl mély szántás nem kívánatos, mert ezzel feleslegesen levegőzik a talaj, és meggyorsul a tőzeg bomlása. Sokkal jobb a sekélyebb (15—20 cm-es) szántás, valamint az altalajtúrás. Az utóbbi különösen a gyökérnövények (cukorrépa, takarmányrépa, sárgarépa) alá hasznos. A nagyfokú gyomosodás miatt nagy gondot kell fordítani a lápi növényápolásra. Különböző jelentőségű itt a vegyszeres gyomirtás és az időben történő vetés. A peremvidékeken a lápterületet célszerű az ásványi területtel közös üzembe szervezni, mert a két talajtípus jól kiegészíti egymást. Lápi üzemek legnagyobb gondját, a közlekedést és a szállítást mezei vasúttal, a táblákon belül pedig repülő vágányokkal lehet megoldani. A síklápok hasznosításának egyéb módjai. 1817-ben a németországi Mecklenburgban egy Pogge nevű földbirtokos 5—15—20 cm vastag ásványi talajjal borította síklápja felületét, s a talajt csupán a talajtakaró mélységében művelte. így a talajtakaró vastagsága és ásványi jellege éveken át változatlan maradt. A lápok hasznosításának ez az eljárása a takaró művelés („Deckkultur”). Alkalmazásával — németországi tapasztalatok szerint — a láptalaj előnyei megmaradnak annak káros tulajdonságai nélkül. Csökken a szélhordás, a párolgás és a kisugárzás lehetősége, ami a hőmérséklet-ingadozásokat jótékonyan mérsékli. Az ásványi talajtakaró tekintélyes súlya (1,5—2 q/m2) a láptalajt összenyomja — ezzel növekszik a kapilláris vízemelés, javul a talaj vízháztartása. Hátránya, hogy nagy földmozgatással jár, amit 2—3 évtized elteltével általában meg kell ismételni. Külföldi és hazai lápkulturáknál egyaránt olyan láphasznosítást is találunk, amelynél a láptalajt ásványi talajjal keverik. Ez a keverő láphasznosítás („Mischkultur”). A keveréshez szükséges ásványi talaj kitermelhető a láp ásványi feküjéből, de hozható távolról is; ez utóbbi hátrányos a nagy költségek miatt. Általában 10 cm körüli vastagságú ásványi talajréteg bekeverése célszerű. Az alsó határ 3—4 cm. Növénytermesztés síklápokon. A vízrendezett és telkesített síklápokon megfelelő istálló-, P- és K-trágyázással sok növény termeszthető sikeresen. Legjobb az évelő pázsitfüvek és herefélék keverékvetése, amely kedvező esetben 50—80 q/kh jó minőségű szénatermést ad. A füvek közül a réti csenkesz a vörös csenkesz, a réti perje és a tarackos tippan, a herefélék közül pedig a vörös here, a fehér here, az eperhere és a szarvaskerep díszük a legjobban. Egyéb mezőgazdasági növények közül eredményesen termeszthetők a következők: Takarmányrépa Sárgarépa Őszi keverék Fejeskáposzta Szója Kukorica 700—900 q/ha 600—800 q/ha 450—500 q/ha 170—260 q/ha 14—20 q/ha 45—70 q/ha Burgonya Cukorrépa Silókukorica Napraforgó Bokorbab Repce 120—160 q/ha 450—500 q/ha 700—900 q/ha 20—28 q/ha 12—18 q/ha 14—20 q/ha 79 >
