Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 5. A növénytermesztés és vízgazdálkodás kapcsolatai
A két kritikus periódusban biztosított optimális vízeiiátottság — most csak a víz szerepét hangsúlyozva — a nagy termések lehetőségét jelenti, amelyek azonban akkor válhatnak biológiai valósággá, ha a virágzás — megtermékenyülés kritikus periódusában (harmadik kritikus periódus) is meg tudjuk védeni növényeinket a vizhiánytól. Ezért van legtöbb esetben nagy jelentősége az ilyenkor adott öntözéseknek. A gabonaféléknek, az első és második kritikus periódusban elegendő a természetes csapadék. A harmadik kritikus periódusban viszont a növény a talaj víztartalmának jelentős részét a tenyészideje folyamán már kimerítette. Ebben az időszakban (június) a természetes csapadékból való utánpótlás lehetősége is kisebb, mivel sokkal nagyobbak a párolgási, és az egyéb veszteségek. Ezért az öntözés legszembetűnőbb hatását ebben a periódusban tapasztalták. Meg kell azonban jegyezni, hogy az üzemi öntözésben a kritikus periódusoknak pontosan megfelelő öntözések nem mindig gazdaságosak, illetve szervezésileg nem mindig valósíthatók meg. Az aszály a magyar mezőgazdaságban, különösképpen az Alföldön, évszázados probléma. Ez a magyarázata annak, hogy a talajaszállyal régtől és igen eredményesen foglalkoztak. Kiemelkedő a Kreybig által, éveken át ez irányban végzett értékes munka. Szerinte hazánkban az aszálykárok leginkább olyan területen állapíthatók meg, ahol hibát követtek el az agrotechnikában, vagy a termőréteg vastagsága nem megfelelő. Ezek következtében a szárazságnak két okát látja. Egyik, hogy a növények gyökérzete által hasznosítható talajréteg a csapadékos évszakban nem ázik át teljesen, és így nem tartalmaz annyi vizet, amennyi a kielégítő termések eléréséhez szükséges. Másik ok, hogy a hasznosítható talajréteg rossz vízgazdálkodású, illetve sekély. Vizsgálataink szerint is mintegy 350—400 mm hasznosítható vízzel nagy terméseket lehet elérni. Hazánkban sok esztendőben az évi csapadék ennél jóval több. A talajaszály okát tulajdonképpen gyakran nem a csapadék hiányában, illetve annak kedvezőtlen eloszlásában kell keresnünk, hanem a talaj vízgazdálkodási és agrotechnikai körülményeiben. Ez utóbbiak mostohasága a kedvezőtlen terepesés viszonyokkal párosulva jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a lehullott csapadék jelentős része felhasználás nélkül, gyakori kárt okozva, hagyja el az adott mezőgazdasági területet. A légköri aszály problémájával aránylag keveset foglalkoztak. A levegő nagy páraéhsége folytán bekövetkező nagymértékű vízhiány főként a gabonák érésének időszakában mint a gabona megszorulását okozó tényező a közismert. A légköri aszálynak a növény- termesztés eredményeit csökkentő káros hatása azonban sokkal kiterjedtebb, bár ismereteink ma még e téren meglehetősen korlátozottak. A frissítő öntözések termésfokozó hatása a légköri aszály csökkentésével magyarázható. A növény szervezetében, elsősorban a levélzetében — akár légköri, akár talajaszály következtében — fellépő vízhiány termésre gyakorolt káros hatásának nagysága erősen függ a vízhiány mértékétől és időtartamától. Az aszály bekövetkezte a 19. ábrán látható mechanizmus kialakulásához vezet. Hallaire, Bouchet és mások szerint az az ideális állapot, amikor az ETp egyenlő a növényi transzspirációval. Ez az egyensúlyi állapot azonban rendszerint olyan irányba tolódik el, hogy az ETp értéke nagyobb, mint a transzspiráció. Minél inkább az egy alá süly- lyed a Tr/ETp értéke a nap folyamán, annál inkább csökken a gázcsere diffúzió és a fotoszintézis. Figyelemre méltó megállapításuk, hogy a transzspirációs koefficiens értékek tulajdonképpen nem magát a transzspirációt fejezik ki, hanem a transzspiráció és ETp közötti kapcsolatot, amely a sztomák nyitottsági fokában és a fotoszintézis aktivitásában jut kifejezésre. A széndioxid-asszimilációt a transzspiráció mértékétől függetlennek találták, szoros kapcsolat van viszont a széndioxid-asszimiláció, a transzspiráció és ETp aránya között. Kutatásaik során egyre nagyobb teret szentelnek azoknak a beavatkozásoknak a vizs63
