Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 5. A növénytermesztés és vízgazdálkodás kapcsolatai

gálatára is, amelyek alkalmazása az ETp értékének akár globális, akár a napi maximuma csökkentését eredményezheti.

így pl. a mezővédősávok, a növényi társulások és maga az öntözés ilyen irányú hatásának vizsgálata is előtérbe helyezett probléma.

A két módszer ellenőrzésére összehasonlító méréseket végeznek Franciaország több vidékén, és a világ számos országában. Az eddigi tapasztalatok szerint mindkét módszer főként az aktív vegetációs szakaszban és bőséges növényi vízellátás esetén adott a ténylegesen mért értékekhez egészen közeli adatokat. A kapcsolatos kutatások további célja az egyes növényfajok biológiai különbözősége hatásának felderítése az evapotransz- spiráció idő- és térbeli dinamikájának változására.

Az öntözés másik elméleti problémájaként annak a feszültségnek a tanulmányozását tekintették, amelynek a talajban és a növényben levő víz alá van vetve. Ez a feszültség olyan mértékben fokozódik, amilyen mértékben a talaj vagy a növény vizet veszít.

A víz útját a talajból a légtérbe négy szakaszra bontva vizsgálják:

— a talajagregáttól az abszorbeáló hajszálgyökérig,

— behatolását a gyökérsejtekbe,

— mozgását a gyökér-, szár- és levél-edénynyalábokban,

— a levélparenchimából a stomákhoz és a kutikulához.

E négy útszakasznak négy ellenállás érték (Ru R2, R3, Rt) felel meg, amelyet az egyes útszakaszok közötti feszültségkülönbséggel fejeznek ki.

Gyakori öntözéskor a talajból történő vízfelvétel 1 atm feszültségértéket kíván, a levélé eléri a 10—15 atmoszférát.

A kutatómunka során tisztázták a különböző R értékeket és azok változtatásának (csökkentésének) lehetőségeit.

64

19. ábra. A vízhiány élettani mechanizmusa