Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 4. A növény vízháztartása
Az öntözővíz mennyiségének a következő szorzószámokkal való fokozásakor ............... 1 1,5 2 2,5 5,0 7,0 10,0 A termésegység előállításához felhasznált vízmennyiség (//kg)............................................ 856 869 948 1038 1317 1530 1809 A vízpazarlás mértéke ...................................... 13 89 182 461 674 953 f ) A rendelkezésre álló fény mennyisége is befolyásolja a fajlagos vízfogyasztást (13.ábra). Ilyen irányú vizsgálatot Hellriegel végzett. Árpakísérletei során különféle fényben a szárazanyagegység létrehozásához a következő mennyiségű vízegységre volt szükség: Napfényen: Szórt fényen: erős közép gyenge 439 483 519 676 g) A növény kora is befolyásolja az egyes növények transzspirációs koefficiensének alakulását. Briggs és Schranz megfigyeléseik szerint a lucerna egy súlyegység szárazanyagának előállításához — a nyár elején 1009 — a nyár derekán 1354 — a nyár végén, kaszálás után 520 súlyegység vizet igényel. A növények tehát fejlődési állapotuktól függően különféle mennyiségű vizet használnak fel egységnyi szárazanyaguk előállításához, aszerint, hogy a környezetük által nyújtott életfeltételek milyen mértékűek. Az ismertetett kísérleti eredményekből kitűnik, hogy a vízfogyasztás nagyságát a növény faján, fejlődési állapotán és a rendelkezésre álló víz mennyiségén kívül befolyásolják még a hő, a fény, a talaj ásványi és N-tápláléktartalma, a talajoldat kémhatása, a levegő nedvessége, a szél ereje, a talajban élő mikroorganizmusok tevékenysége stb. A vízigényesség fogalma, vízfogyasztás A különböző növények transzspirációs koefficienseire kapott igen változékony értékek csak tájékoztató jellegűek. A növénytermesztés vízszükségletének pontos kiszámításához nem nyújtanak biztos alapot. Az egyéves növények már a vetést követő fejlődési időszakuktól kezdve vizet igényelnek növekedésükhöz, fejlődésükhöz. Ez a vízigény a növény fejlődése során — a virágzás kezdetéig, közepéig — fokozatosan nő. A virágzás befejezése előtt a zöld növényi részek elöregedése következtében a vízigény fokozatosan csökken. A virágzás befejeztével a levelek fokozatos elhalása folytán a vízigény tovább csökken, végül az érés — a fejlődés utolsó — időszakának befejeztével teljesen megszűnik. Az évelő takarmánynövények vízigénye a hó elolvadása után jelentkezik, és a virágzásig, míg csak le nem kaszálják a növényállományt, szüntelenül nő. A kaszálás után a növényzet vízigénye ismét a tavaszi szintről kezdi meg a növekedését, azonban már nem éri el az előző kaszálás maximális szintjét. Ha az évelő takarmányok kaszálása elmarad, akkor a virágzás után a zöld felület elöregedésének eredményeképpen előálló vízigénycsökkenést nagymértékben közömbösíti az új hajtások meginduló fejlődése. Az egyes növények különböző időben kerülnek vetésre és a betakarításuk ideje eltér. A tenyészidőszak és a transzspiráció alakulásának különbözősége révén az egyes növények, növénycsoportok között különbséget lehet, s kell is tennünk. Németh E. a mezőgazdaságban termesztett növényeket vízigényük szerint a következőképpen csoportosítja: -------5 4
