Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 3. A talaj vízháztartása
A talaj hézagaiban nemcsak víz (V), hanem levegő (L) is van. A hézagtérfogat végeredményben egyenlő a talajban levő víz és levegő térfogatának összegével Pv = V+L A növények víz- és levegőellátása akkor a legkedvezőbb, ha a durva, közepes és finom pórusok aránya kb. egyenlő. A hézagok térfogata a talaj mindenkori szerkezetének megfelelően többnyire 30—40% között van. Adott szerkezeti állapot mellett a V+L = állandó, viszont a V/L = változó. A talaj víztartalma lehet: — a gravitációs erő hatása alatt álló víz (lefelé mozog): „gravitációs víz”, — a gravitációs erő hatása alatt nem álló víz (minden irányban mozog, vagy mozdulatlan): „vízkapacitásnyi víz”. A gravitációs viz a talaj 0,03 mm-nél nagyobb hézagaiban a nehézségi erő hatására lefelé mozog. A növények által könnyen felvehető. A gravitációs víz mindaddig mozog lefelé, amíg a talaj közepes és finom pórusait feltöltve el nem fogy, vagy a talajvizet el nem éri. A talaj vízkapacitásnyi víztartalma áll a növények vízfelhasználása szerint: hasznos vízből és holt vízből; a talajban működő visszatartó erők szerint: kapilláris vízből és higroszkópos vízből. Vízkapacitásnak nevezzük a 0,03 milliméternél kisebb hézagokban, a talajrészecskék felületén és a talajmorzsák belsejében levő, a nehézségi erő hatásával szemben mozdulatlan maradó maximális vízmennyiséget. A víztartóképesség (vízkapacitás) függ a talaj kötöttségétől. Minél több a talajban a kolloid rész, annál több vizet kötnek meg az adszorpciós erők. Függ a talaj szerkezetétől is, mert a kapilláris hézagok alakulása a szerkezet függvénye. A homoktalajok vízkapacitása 10—15%, a vályogtalajoké 20%, a kötött agyagtalajoké 30% körüli a talaj súlyának százalékában kifejezve. Beszélünk: természetes, kapilláris és minimális vízkapacitásról. Természetes vízkapacitás (szabadföldi) az a maximális vízmennyiség, amelyet a talaj eredeti állapotában tart vissza a nehézségi erővel szemben. Kapilláris vízkapacitás az a vízmennyiség, amelyet a talaj vízzel érintkezve, hajszálcsöves erők útján magába felszív. Minimális vízkapacitásnak azt a vízmennyiséget nevezzük, amelyet a talajszemcsék felületükön — laboratóriumi körülmények között — a gravitációs erővel szemben megkötve tartanak. A nagy hézagokkal bíró talajban állandóan van levegő is, mert víz teljesen csak átmenetileg tölti ki azokat. Tehát, pv = Vk+Lk 38
