Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 3. A talaj vízháztartása
Ha a talajban csak közepes és finom, tehát kapilláris nagyságú pórusok vannak, akkor a Lk zérus és így Pv = Vk A növény vízjelhasználása szempontjából a talajban van: — hasznos víz és — holt víz. Holt víz az a víztartalom, amely a növények számára hozzáférhetetlen. Ha a vízkapacitás értékéből levonjuk a holt víz értékét, a talaj hasznos víztároló képességének értékét kapjuk. Tehát Vk = Hv + Dv A talaj mindenkori hasznos vízkészletét megállapíthatjuk, ha a pillanatnyi víztartalmából levonjuk a holt víz mennyiségét. Vagyis Dv — víztartalom — Hv Ha a talaj felső rétege kiszárad, a holt víz egy részét is elveszítheti. A mélyebb, 15—20 cm alatti rétegek azonban legfeljebb a holt vízig száradnak ki. A növények az életükhöz szükséges vizet általában a talajból veszik fel. E célból minden növény gyökérzetének megvan a sajátos szívóereje. A szántóföldi növények szívóereje általában 8—24 atmoszféra, de egyes szárazságtűrő növények szívóereje 50 atmoszféra. Ahogyan csökken a talaj víztartalma, a növényeknek egyre nagyobb szívóerőt kell kifejteni azokkal az erőkkel szemben, amelyek a vizet a talajban visszatartani igyekszenek. A nedvességtartalom bizonyos értékre csökkenése után a növények nem képesek több vizet felvenni, mert nagyobb a talajok vízmegkötő ereje, mint a növények szívóereje. Ilyenkor kezd hervadni a növény. Mozgása szerint megkülönböztetünk: — gravitációs vizet, — kapilláris vizet és — higroszkópos vizet. A gravitációs víz a föld vonzóerejének hatására lefelé mozog. Kapilláris víz. A közepes és finom hézagokban észlelhető vízmozgást a kapilláris erő is befolyásolja. Kapilláris víznek hívjuk a vízkapacitásnak azt a részét, amelyet a talaj hajszálcsöveiben fellépő kapilláris erők tartanak vissza a gravitációs erőkkel szemben. Ennek mértéke a talajvízszinttől távolodva fokozatosan — a kapilláris vízemelő képesség függvényében — csökken. A kapilláris vízemelő képességet úgy határozzuk meg, hogy üvegcsőben ülepített talajmintát üvegcsővel együtt vízbe állítunk, és 5 óra múlva megállapíthatjuk, hogy a talaj hány milliméternyire nedvesített be a víz színe fölött. A kapott érték összefüggésben van a talaj szemcseösszetételével (kötöttségével) (12. táblázat). A kapilláris erő értéke kifejezhető a higroszkópossággal is. Az az erő, amellyel a talaj a vizet mozgatja — kapilláris potenciál — Cp, értéke Vageler szerint / Hy \3 Cp =50-1-----I atmoszféra \ yy 39
