Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
II. A vízgazdálkodás és a növénytermesztés fontosabb tényezői és kapcsolataik - 1. A hidrológiai ciklus és a növénytermesztés hatásai a ciklus jelenségeire
Az elfolyás Az elfolyás értékeinek elemzésekor megkülönböztetünk — felszín feletti és — felszín alatti elfolyást. A felszín feletti elfolyásból eredő víztömegek — természetes vízfolyásokból, — mesterséges vízfolyásokból, valamint — csapadékból származhatnak. A természetes vízfolyások — folyók, patakok stb. — vízmennyisége változékony. Vízjárásuk függ az időjárástól, elsősorban a csapadék és a hőmérséklet változásaitól. Az egyes vízfolyások vízjárásának szélső értékei nagymértékben függenek a vízgyűjtő- terület domborzatától, növényzetétől, éghajlatától, kultúrállapotától stb. Ezért ezek az értékek az egyes vízfolyásoknak igen jellemző adatai. így például: a legkisebb vízhozam a közepes vízhozam a legnagyobb vízhozam a Tiszán cca 60 m3/sec cca 300 m3/sec cca 3200 m3/sec a Dunán cca 600 m3/sec cca 1000 m3/sec cca 8000 m3/sec Nyilvánvaló, hogy pl. az öntözés kiterjesztése érdekében végzett vízháztartási vizsgálatkor éppoly hiba volna a legkisebb vízhozam mennyiségét venni a tervezés alapjául, mint amilyen hibát a legaszályosabb év csapadékadataiból való kiindulás jelentené. Ezért mind öntözési, mind egyéb célú vizsgálatkor különböző biztonsággal várható vízhozamokat kell alapul venni. Ezért szükségessé válik az egyes folyók (patakok stb.) mértékadó vízhozam-adatainak megállapítása is. A meteorológiai megfigyelő hálózathoz hasonlóan működő Vízrajzi Szolgálat — a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet keretein belül — már több, mint 80 éve jegyzi hazánk folyóinak napi vízállás-adatait. Ezek az adatsorok a mértékadó vízhozamértékek meghatározására is alkalmasak. Mesterséges vízfolyások a különböző — öntözőcsatornák — öntöző árkok, — levezetőcsatornák — levezető árkok, — hajózócsatornák stb. E mesterségesen létesített vízvezető elemek általában zsilipekkel nyithatók és zárhatók. Vízjárásuk tehát céljainknak megfelelően szabályozható. Vízhozamuk megállapítása és annak rögzítése a vízhozamnak és mennyiségének mérésével történik. Az öntözőrendszerek főcsatornahálózatában mozgó víz mennyiségét, a vízhozamot az időegység alatt érkező víztömeg nagyságával határozzuk meg. Például: m3/sec vagy kisebb medrek esetén 1/sec. ', A levezetőhálózatban mozgó víz mennyiségét az öntözőhálózathoz hasonlóan határozzuk meg. A levezetőhálózat teljesítőképességét az 1 km2-ről másodpercenként levezethető literek számával határozzuk meg. A vízrendezést vagy lecsapolást szolgáló csatornarendszerek teljesítőképessége hazánkban általában 3—40 1/sec km2 között ingadozik, ami egyes kisebb vízgyűjtőegységeknél elérheti a 100 1/sec km2 értéket is. A lehullott csapadék jelentős része a talaj felszínén elfolyik. A csapadékból a felszínen elfolyó víztömeg jellemzésére a lefolyási tényezőt adják meg. Ez nem egyéb, mint a leeső csapadék mennyiségének és a belőle elfolyó víztömegnek a viszonya. A lefolyási tényező E 32
