Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
Nád (Phragmites communis). Talajjal és éghajlattal szemben rendkívül igénytelen. Szinte minden talajon megterem. Fejlődésének legfontosabb feltétele termőhelyének kisebb- nagyobb mérvű vízborítása. Centiméteres vízborítástól a 2 méteresig jól tenyészik. Széles és keskeny le velő gyékény (Typha latifolia-angustifolia). Talajban nem válogatós növény. Éghajlati igényei is jól kielégíthetők a mérsékelt égöv alatt. Magról jól szaporítható. Földalatti részeivel egész éven át telepíthető. A hullámverést a nádnál kevésbé viseli el. A vízmélység iránti igénye is körülhatároltabb. Csak a sekély parti vizekben, kis csatornákban él meg. Noha a nádnál könnyebben telepíthető és fejlődése gyorsabb, együttes telepítésükkel csínján kell bánni, mert a nádnak vetélytársa s a vízmélység csökkenésével helyét elfoglalja. Vízi és réti harmatkása (Gliceria maxima- fluitans). Mindkét fajtája gyakori hazánkban. Úgyszólván mindenütt előfordul. A sziket mindkettő jól bírja. A vízi harmatkása a meszes, a réti harmatkása pedig a mészszegény savanyú kémhatású talajokat kedveli. A tapasztalatok szerint a harmatkását könnyű telepíteni, mégpedig úgy, hogy a teljes növényt gyökerestül a kívánt helyre ültetik. Mocsári csetkáka (Eleocharis palustris). Évelő, kúszó, tarackos, 40—60 cm magasra növő növény. A szár csúcsán egy füzérke foglal helyet. Májustól augusztusig virágzik. Minden vizenyős területen előfordul, de a mély vízréteget nem bírja. Tarackjai segítségével gyorsan terjed és sűrű állományt képez. Hullámvédelemre csupán a kis vízmélységű parti sávon alkalmazható. A káka (Scirpus lacustris). Általában több éves, még a nádnál is igénytelenebb növény. Szára majdnem levéltelen. Eléri az 5 m hosszat és a 2—2,5 cm vastagságot is. Zsióka (Bolboschoemus maritimus). Évelő növény. Gumószerűen megvastagodó gyökértörzzsel. A mérsékelt égöv országaiban jóformán mindenütt előfordul. A szélsőségesen szikesek kivételével minden talajon megél. Kúszó gyökerével igen gyorsan terjed. Irtása nehéz. A vízben élő növények. Az állóvizű medrekben (holtágakban) és csatornákban megtelepülnek teljesen vízben élő növények is. Ezek gyökereikkel a mederfenéken horgonyozva szárukkal és leveleikkel a vízben illetve a víz színén élnek. Általában csak bizonyos vízmélységi határok között élnek meg. Sem a sekély, sem a túl mély vizet nem szeretik. Legtöbbször az 1—2 méteres vízmélység a megfelelő. Talaj iránti igényükről sokat nem beszélhetünk, mert fő életelemük a víz lévén, gyökereik legtöbbször csupán a lehorgonyzásra valók (76. ábra). A víz felszínéig feltörő 76. ábra. Vízinövények életfeltételei (Lates után) A talaj neme iszap, iszapos finom homok kavics, ki biztosítás felszíni rizmozgas jellege álló riz [V* 0.0 m/s) lassan fb/yó r fV-a07m/sl [o/yó riz [y= 020m/s) átló v. folyó riz [2-00-02m/s] >at-_ tQO~_-05-f,D-1.S-zo-25-3.0■SgH 219
