Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
A töltések és rézsűk talaját tekintve különbséget kell tenni az átlagos terepfelszín fölé emelkedő összehordott rétegekből álló töltések és a mély bevágáséi medrek rézsűi között. Az árvédelmi töltéseket, a földgátakat és a csatornák töltéseit ugyanis a környező területen nyitott agyaggödrökből vagy a csatorna medréből részben, vagy egészben kibányászott földből hordják össze. így a töltésekben az eltérő szintekből és helyekről származó földnek tarka egymásmellettisége alakul ki. Mélyvezetésű csatornapartok rézsűin viszont a termőréteg és az altalaj természetes szintjeinek többé-kevésbé párhuzamos sávjai viszonylag egyszerűbb helyzetet teremtenek. Eltérőek a talaj tulajdonságai, ha ezen új földtöltések és rézsűk begyepesítéséről vagy régi töltések, rézsűk újra gyepesítéséről van szó. Első esetben biológiai értelemben vett talajról csak akkor beszélhetünk, ha a töltés építésének a helyéről a termőréteget az építés kezdetén félretolták és az építés befejezése után a lehető legvastagabb rétegben a lejtős töltésoldalakra visszahelyezték. Ellenkező esetben a kisebb-nagyobb esésű töltés felületén élettelen föld van, amely a fiatal gyepnövényzet számára nehezen alakítható megfelelő termőhellyé. A másik esetben régi töltések és rézsűk újragyepesítésekor viszont élő talajon kell új gyepnövényzetet kialakítani. Mind az új töltések és rézsűk gyepesítésekor, mind a régiek újragyepesítése során fontos teendő a talaj termékenységének növelése trágyázással. A töltések és rézsűk lejtős felületeinek trágyázása megoldható — szerves trágyával és — műtrágyával. Legjobb szerves trágya az érett, egyenletesen elteríthető istállótrágya. Sajnos, a legritkább esetben áll rendelkezésre elegendő mennyiségben. Sokkal könnyebben beszerezhetők a kereskedelmi forgalomban is kapható tőzegfekál vagy egyéb komposzttrágyák. A műtrágyák nélkülözhetetlen kiegészítői a szerves trágyáknak. Szarvas a következő trágyaadagokat javasolja 2 évenként ősszel, illetve a telepítés előtt: E műtrágyaadagok mellett — különösen új, kevert talajú töltések esetében — célszerű 2,5—3 to/ha legalább 50% szárazanyag-tartalmú komposzttrágyát is a talajba dolgozni. Fejtrágyaként pedig évente 0,012 kg/m2 N-hatóanyag kiszórásával érhető el bő fűtermés. A talaj előkészítése gyepesítéshez tárcsa, diszktiller, nehézfogas és gyűrűshenger váltakozó járatásával történhet. A munkagépek a töltések lehetőleg mindig a rétegvonal mentén haladjanak és a befejező menet minden esetben a gyűrűshengeré legyen. Újragyepesítéskor mellőzni kell a tárcsát és a diszktillert, csupán a nehézfogas és gyűrűshenger sokszor megismételt járatására van szükség. Mindkét esetben fontos, hogy a talajelőkészítő munkák eredményeképpen a fiatal gyepnövénykék csírázásához, illetve gyökerezéséhez aprómorzsás, tömött magágy készüljön. A vetőmag összeállítása rendkívül fontos és igen bonyolult probléma. Töltések és rézsűk esetében előnyben kell részesíteni az indásodó és tarackos gyepnövényfajokat, mivel ezek a növények rendszerint hosszabb életűek, mint a bokrosok, talajvédő hatásuk viszont erőteljesebb. A mélyrehatoló karógyökereket fejlesztő évelő pillangós növényeket — köztük a lucernát (Medicago sativa) és a vörös herét (Trifolium pratense) — száműzni kell e P205 hatóanyag KaO hatóanyag N hatóanyag CaO hatóanyag 0,007 kg/m2 0,010 kg/m2 0,010 kg/m2 0,020 kg/m2 14* 211
