Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
V. Növénytermesztési eljárások a vízgazdálkodásban - 3. A földművek biológiai védelme
termőhelyek vetőmagkeverékéből, mivel az elhaló gyökerek után visszamaradó üregek a töltés vízzárását ronthatják s igen veszélyes szivárgások okozói lehetnek. A gyepesítés növényei Mind az indásodó, mind a tarackos és bokros gyepnövényeket a magasabbra növő szálfüvek és az alacsonyabb, de tömött bundát fejlesztő aljfüvek csoportjába oszthatjuk. A töltések és rézsűk gyepállományának hasznosítását kizárólagosan kaszálással lehet engedélyezni. A lejtős felületek legeltetésére még kivételes esetben sem lehet engedélyt adni. Ezért a termőhelyek növénytársulásában a szálfüveknek kell a nagyobb szerepet játszani. A következőkben néhány töltés és rézsű gyepesítésre alkalmas növényfaj tárgyunk szempontjából legfontosabb tulajdonságait ismertetjük Gyulai után. Tarackosodó szálfüvek: Magyar rozsnok (Bromus inennis). A töltések koronájának és a mentett oldali rézsűnek kiváló, hosszú tarackot nevelő szálfüve. A sülevényes fekvést jól bírja. Elsősorban laza homoktalajra való, de a középkötött talajokon is megterem. A vízborítást nem szereti, ezért parti rézsűre vagy a töltések vízfelöli oldalára nem való. Réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis). A töltések víz felőli oldalának és a parti rézsűknek gyeptakarójába való, rövid tarackot nevelő, sok nedvességet kívánó szálfű. Az átmeneti szárazságot ugyan kibírja, de gyakori ismétlődése kipusztíthatja. Az időszakos vízborítást viszont jól tűri. Ezért az alacsony vízállás határáig is bátran vethető. Tarackbúza (Agropyron repens). Ez a szántóföldeken veszedelmes gyomnövény a töltések gyepesítésénél értékes tulajdonságokat mutat. A töltés állóképességét fokozó, hosszú, széles talajrétegben dúsan fejlődő, tarackokkal rendelkező, sokszor méteres magasságra is megnövő szálfű. A szárazságot, a sülevényes és napos fekvést, valamint a vízbőséget és árnyékot egyaránt jól bírja. A legsivárabb homoktól a legkötöttebb agyagig minden talajon megél. Zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea). Kizárólag a víz felőli rézsűk hosszú tarackot nevelő szálfüve. Laza homok kivételével minden talajon jól érzi magát, csak elég nedves legyen számára. Ezért a legalacsonyabb vízállás határáig, sőt a hullámtérbe is nyugodtan vethető. Nedves, középkötött és kötött talajon érzi jól magát. Magassága kedvező helyeken a 200 centimétert is elérheti. Legjobb tiszta állományban vetni, mert ha 6—8 százaléknál nagyobb arányban szerepel az állományban, társnövényeit elfojtja. Tarackosodó és indásodó aljfüvek Csillagpázsit (Cynodon clactylon). Laza homokból készített sülevényes töltések és meredek rézsűk gyepesítésére alkalmas, hosszú tarackot és indát nevelő aljfű. A töltések mindkét oldalára egészen a legkisebb vizek szintjéig vethető. Bár megtelepithető homokon és szikesen is, tartós gyepet azonban csak humuszos, középkötött vagy lazább talajokon alkot. Szívesen él más gyepnövény társaságában. Sovány perje (Poa triviális). A talaj felszínén elágazva, kúszó bütykeinél meggyökeresedő indát nevelő aljfű. A nedves, középkötött és kötött talajok növénye. Eíomokon vagy száraz fekvésben hamar kipusztul. Ezért a töltések és rézsűk alsó, időnként vízjárta sáv- jain és a hullámterek növényzetében érzi jól magát. A beárnyékolást is jól bírja. Tiszta 212
