Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 4. Az öntözés elvi alapjai

telenek legyenek, a vizsgált környezetet ne zavarják, olcsó és könnyen szállítható berendezéseket igényeljenek. Ezért a megoldást célzó kutatások főként a nagyobb és kisebb pontossági igényeket kielégítő, valamint az egyszeri és folyamatos talajnedvesség-tartalom megállapítására alkalmas módszerek és eszközök keresésére differenciálódnak.

A talajon kívül a növényzeten is észlelhetők olyan jelek, amelyek vízhiány következtében jönnek létre, s amelyek együttes jelenléte az öntözés szükségességét elárulja. Ezek a következők:

— a növény ha fiatal korában vízhiányos körülmények közé kerül, lassítja növekedését. Ha a vízhiány tartós, növekedése megáll, sőt a következő fejlődési fázis is késik vagy elmarad. Az öntözendő növényzet növekedése a vízhiányt jókor elárulja,

— a vízhiányban szenvedő növényzet sötétzöld színű, szürkés, kékes árnyalattal. E sötétzöld azonban nem tévesztendő össze a nagyarányú N-hatás eredményeképpen fellépő bujazöld színeződéssel,

— a növényzet vízellátásának elégtelensége miatt déli órákban átmenetileg csökken a sejtek turgorja. Az érzékenyebb növények, mint pl. a napraforgó, a kukorica, a répa, a tök stb. átmenetileg lankadnak. A lankadás jelzi, hogy már közel van a talaj hasznos vízkészletének teljes kimerítése, az öntözés nem késhet sokáig,

— az a jelenség, hogy egyes növények korábban lankadnak, mint mások, némely kutatót arra a gondolatra késztetett, hogy e növényeket a hasznos víztartalom csökkenésének megfigyelésére jelző növényként indikátor növénynek használják föl. A megfigyelések viszont azt mutatták, hogy az indikátorok hervadásukkal a különböző típusú talajokon eltérő mennyiségű víztartalmat jeleztek.

A különbségek oka, hogy a hasznos víztartalom változása nemcsak a növény hervadás- pontjának, hanem gyökerezési mélységének is függvénye. A jelző vagy indikátor növényeknek ezért egyelőre nincs gyakorlati értékük.

Az öntözés időpontjának helyes megválasztásához ismerni kell a termesztett növények vizfelvétel szempontjából fontos fejlődési szakaszait is. Termesztett növényeink általában fiatal korukban, a rohamos növekvés szakában nagyon érzékenyek a talaj kedvező vízállapotára. Szerencse, hogy a növényeknek ez az állapota általában a tavaszi hónapokra, vagyis a talaj nagyobb víztartalmának időszakára esik. Ezekben a fejlődési fázisokban a növények vízszükségletét ritkán kell öntözéssel fedezni.

A későbbi fejlődési szakaszokat azonban a vízigényt illetően növényfajonként kell értékelni.

*

A kalászosok bokrosodásukhoz általában sok vizet igényelnek. Bokrosodáskor nemcsak szárakat hajtanak, hanem ez időben alakul ki a kalászkezdemény is. Ezért a gabonafélék fejlődésének ebben az időszakában nagyon jelentős a kedvező vízellátás. Öntözésre mégis ritkán kerül sor, mert ilyenkor többnyire kielégítő a talaj vízkészlete.

A szárbahajtás időszakában erőteljes növekedésnek indul a szár és a levélzet. Ebben az időszakban legerőteljesebb a vízfogyasztás. A kalászosoknál a kalászhányás a másik fontos időszak. Miután mind a szárhajtás, mind a kalászhányás májusra esik, érthető a májusi esők termésfokozó hatása.

Az elmondottak alapján a kalászosok öntözésének ideje általában — ha nincs elegendő természetes csapadék —a szárbahajtás és a kalászhányás előtt van.

A kukorica fejlődésében a vízigényt illetően négy fontos szakaszt különböztethetünk meg:

— a rohamos növekedés időszaka, amelyben a talaj még általában kielégítő vízkészlettel rendelkezik,

142